Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Csendes társasági szerződések a gyakorlatban

40 „Az aranyfedezet és a pénzügyi jogrend"1 címen kisebb tanulmány jelent meg a Magyar Jogi Szemle 1941. évi október havi számában Schilling Zoltánnak, a m. kir. szabadalmi bíróság elnökének a tollából. A szerző a pénznek kétféle értéke : névértéke és reálértéke között beállott eltolódás helyreállításának („az értékolló összecsukásának") a módját keresi, éspedig — mivel szerinte a pénz értéke kifejezetten jogrendi kérdés — e kérdést nem gazdasági oldalról, hanem csak a pénzügyi jogrend oldaláról teszi vizsgálat tárgyává. A helyes megoldást „a megbomlott pénzügyi jogrend helyreállításának egyedüli eszközét" általános érvényű és késedelem nélkül végrehajtandó átértékelésben látja. A javasolt „átértékelő rendszer"-nek („reálértékű gazdasági rendszer") a lényegét közelebbről nem jelöli meg, utal azonban az átértékelés néhány példájára és hivatkozik az „átértékelős" rendszerrel foglalkozó korábbi tanulmányaira. A tanulmányban foglaltakkal nem értünk egyet, a javasolt általános átértékelést helytelennek, az ilyen természetű javaslatok propagálását pedig veszélyesnek tartjuk. Az árak bekövetkezett emelkedése, tehát a pénz vásárlóerejének a csökkenése arra vezethető vissza, hogy a rendelkezésre álló jószágok — fogyasztási javak — mennyisége — a háborúval összefüggő okok folytán — kevesebb, mint amennyinek a vásárlóerőt jelentő jövedelmekhez viszonyítva lenni kellene. Megingott tehát az a gazdasági egyensúlyi helyzet, amelynek a két tényező között normális viszonyok között fenn kell állnia. Az áremelkedések e megingott egyensúlyi helyzet kiegyenlítődésének az irányában hatnak, ha a kiegyenlítődés teljes mértékben nem is következik be. Általános jellegű átértékelés esetén viszont a többékevésbbé helyreállott egyensúlyi helyzetben — a vásárlóerő mesterséges növelésével — nyilván újabb eltolódás állna be, ami kétségtelenül az árak újabb emelkedését vonná maga után. Az áremelkedések oka, vagyis az említett egyensúlyi helyzet megingása nyilván gazdasági ok, tehát a kiküszöbölés, a lehető kiegyenlítés eszközeit is gazdaságpolitikai megfontolások alapján kell keresni. A „pénzügyi rend" oldaláról való merev jogi szemlélet és az ennek alapján kigondolt rendszer — ha formailag egyszerűnek és tetszetősnek látszik is — az okokat nem küszöböli ki és így tartósan nem is szüntetheti meg a bajokat, hanem még növeli azokat. (Me)