Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Csendes társasági szerződések a gyakorlatban

39 nem kőt inkább partialis kölcsönszerződést olyképpen, hogy kölcsönadva ezt az összeget, a kamaton felül még bizonyos részesedést is kiköt magának, hanem inkább vállalja azt a kockázatot, hogy a csendes társaság hitelezői az ő vagyonbetétjét is felhasználják kielégítési alapul ? Felelni erre a kérdésre csak azzal lehet, hogy a kistőkések inkább vállalják az olyan kockázatot, ami csak a társaság megszűnésekor vagy összeroppanásakor — tehát a bizonytalan jövőben — nyer aktualitást azzal az előnnyel szemben, hogy : a) kizárják a veszteségben való részesedést; b) biztosíthatnak maguknak tőkéjük után állandó és fix jövedelmet függetlenül az üzleti eredmény hullámzásától ; c) nem ütköznek a kamatkorlátozó rendelkezésekbe ; d) kiköthetik maguknak a korlátlan ellenőrzést. A második világháború fegyverkezési konjunktúrája és az 1939. évi IV. t.-c. kezd megteremteni egy új — mondjuk ki bátran : keresztény — kistőkés réteget, amely rétegből már vannak néhányan, akik a maguk megtakarított 5—10.000 P-jéből nem akarnak telket vásárolni, vagy családi házat építeni, vagy a tőzsdére menni, hanem inkább hajlandók tőkéjüket a gazdasági életben forgatni. Ezeknek a tőkéseknek az első kérdése mindig az, vájjon létesíthető-e oly megállapodás, amelyben ők mint csendes társak kikötik, hogy a veszteségben nem osztoznak és részükre a befektetett tőkéjük fix hányada lesz nyereségképpen biztosítva. így érkeznek el a csendes társasági szerződéshez és hiába figyelmezteti a jogász azokra az igen súlyos jogi hátrányokra, amelyek a csendes társ vagyonbetétjét a társaság megszűnésekor a társaság hitelezői részéről érhetik, ez a kérdés nem is érdekű őket, mert egyrészt bíznak a kikötött ellenőrzési jogukban és — ami még fontosabb — teljesen tisztában vannak azzal, hogy a háborús kötött gazdálkodás rendszere szükségszerűen készpénzforma felé tereli a kereskedelmet, hitelezői kockázat nincs és a csendes társaság mástól, mint a csendes társtól nem is vesz hitelt igénybe. így lesz a csendes társasági forma tipikus kistőkés társasági forma, mert aki nagyobb tőkével akar a gazdasági életbe úgy bekapcsolódni, hogy névtelenségét megőrizze, az már részvénytársasági keretben találja meg legjobban a fejlődés útját, nem pedig a kisebb tőkeigényű csendes vagy korlátolt felelősségű társaságokban. Az illusztris cikkíró nézetével szemben tehát az én felfogásom az, hogy tiszta jogi szempontból bármennyire is vitatható a helyessége a veszteségben való részesedés kizárásának, gyakorlatilag a csendes társaságoknak ez adja meg az alapját és ezért ezt a lehetőséget a csendes társaság jogi struktúrájából kivenni nem szabad, mert akkor a csendes társaság olyan lesz, mint a ház, amelyből kiszedik a lépcsőházat ; az épület kívülről tökéletesnek látszik, de nem használható. Sz. M.