Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Értékállandósági kikötések sorsa a m. kir. Kúria újabb gyakorlatában

506 rendszer. A szindikális rendszer az egyes foglalkozási ágak munkaadóinak és munkavállalóinak a munkaadók és munkások szerint szétválasztott, de ezen belül egymás alá és fölé rendelt foglalkozási egyesületeiből áll. Feladatuk elsősorban és eredetileg a munkaviszonyok rendezése kollektív munkaszerződések kötése útján. A szindikális rendszer alaptörvénye (a kollektív munkaviszonyok szabályozásáról szóló 192(5 április 3-i törvény) hármas fokozatú rendszert ismer. Elsőfokú szervezetek a szindikátusok (szakegyesületek), amelyek nemcsak foglalkozási ágak szerint, hanem területileg is tagozódnak, és pedig igazodván az ország általános közigazgatási beosztásához. (Községi, járási, tartományi, kerületi szindikátusok.) A szindikátusok az ország valamely részére kiterjedő hatáskörű helyi egyesületeket (uniókat) vagy az egész országra kiterjedő hatáskörű federációkat alkotnak, amelyeit a rokon foglalkozási ágakat tömöríti, törvényesen elismert foglalkozási egyesületek. Az uniók és a federációk azonban már nem az egyes foglalkozási ágak gyakorlóit, hanem azok szervezeteit foglalják egybe. A szindikális rendszer élén a konfederációk állnak, amelyek az uniókat és a federációkat a nemzeti gazdaság nagy ágai szerint összefogó, harmadfokú egyesületekké tömörítik. A szindikális rendszer (amely tehát lényegében foglalkozási érdekképviseleti rendszer) teljes kiépítése után következett a foglalkozási érdekeket kiegyenlítő és az egész szakszervezeti rendszert a nemzeti termelés magasabbrendű célja szerint összefogó csúcsszervezetek felállítása. Ez történt a korporációk felállításával. A korporáció mai alakjában valamely termelési ágazat munkaadóinak és munkavállalóinak kényszertársulása. Az egyes foglalkozási ágak mindig azonos számú munkaadóval és munkavállalóval vannak képviselve a korporációkban. Egy-egy korporáció (jelenleg összesen 22 van) egy teljes termelési ágat, termelési ciklust (ciclo produttivo) ölel fel abból a célból, hogy a termelés különböző ágai, fázisai között szabályozza az egymásközti viszonyt és ezen a réven magát a termelést. A fa korporációja pl. magában foglalja a fakitermelést, a fűrészipart, a fakereskedelemet, a bútoripart, parkettipart, ezek értékesítését stb. Míg a szindikátusok elsősorban szociális, addig a korporációk elsősorban gazdasági (termelési) célokat valósítanak meg. A termelés szabályozására hivatott szervezetek, amelyeknek hatásköre kiterjed a gazdasági közigazgatás egész területére. Az általuk megállapított szabályok (korporatív normák) valóságos jogszabályok. Elnökei a legmagasabb állásban lévő állami hivatalnokok. A szindikális-korporatív rendszer testületi önkormányzatai felett az államhatalom a főfelügyeletet a korporációk minisztériuma útján gyakorolja, amely ezidőszerint az egész gazdasági igazgatás legfőbb állami szerve (gazdasági csúcsminisztérium). A minisztérium alárendelt végrehajtó szervei a korporációk tartományi tanácsai és a korporációk tartományi hivatalai. A tartományi tanácsok gazdasági érdekképviseleti alapon szervezett önkormányzati testületek, amelyeknek élén a tartományi főnök áll. Főfeladatuk a tartomány gazdasági érdekeinek más tartományok érdekeivel szemben való előmozdítása. Lényegükben más államok kereskedelmi és iparkamarájának felelnek meg. A korporációk tartományi hivatalai a gazdasági közigazgatásnak egy-egy tartományra kiterjedő hatáskörrel bíró másodfokú szervei. Ezek kifejezetten állami hivatalok.