Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Értékállandósági kikötések sorsa a m. kir. Kúria újabb gyakorlatában

488 hatalmazásán alapuló törvényszerű jogszabályoknak a pengő értékállandóságát biztosító rendelkezései, amelyek az aranypengő értékét aranysúly mértékben is meghatározták és kimondották, hogy a tartozások teljesítésében további (eddig még ki nem bocsátott) rendelkezésig egy aranypengőt egy pengővel kell számítani (C. I. 3717— 1941.). Ugyanennek az ítéletnek az indokolásához hozzáfűzi azonban a Kúria még ezt: „Más kérdés az, hogy a pengő értékállandóságának a pénzforgalomban biztosítása miképpen érvényesül az áruforgalomban, ahol az árak alakulására más tényezők is hatással vannak. Az árak mikénti alakulásának azonban a pénzforgalmat szabályozó rendeletek alkalmazása tekintetében nincs jelentősége." Ezzel a mondattal a Kúria nyilván a Magyar Nemzeti Banknak a bírósági megkeresések alapján többször adott szakvéleményeiben kifejtett arra az álláspontjára kívánt utalni, amely szerint az árakban a háború óta bekövetkezett áremelkedések nem vezethetők vissza a pénz értékének csökkenésére, hanem egyéb tényezőkre, elsősorban pedig az áruellátásnak a nemzetközi kereskedelem háború okozta megakadásából folyó elégtelen voltára. Arra a tételre, hogy a pengő értéke nem változott, mert az értékcsökkenés megállapítását hatályos jogszabályi rendelkezések kizárják, több más, nem értékállandósági kikötéssel kapcsolatos ügyben hozott ítéletének az indokolásában is hivatkozik a Kúria; így olyan peres ügyekben hozott ítéleteiben, amelyekben korábbi ítéletben megítélt járadéknak vagy viszontszolgáltatástól nem függő más időszakos szolgáltatásnak az élvezője kéri a járadék, illetve más időszakos szolgáltatás felemelését, nem ugyan erre vonatkozó kikötés, hanem a Pp. 413. §-a alapján, arra hivatkozással, hogy a megélhetési, létfenntartási költségek jelentékeny mértékben emelkedtek (C. I. 772— 1942., C. I. 715/1942.). Az egyik ilyen perben a Kúria helyben is hagyja a fellebbezési bíróságnak a járadék — átruházási szerződésen alapuló életjáradék — felemelését kimondó ítéletét, indokolásában hivatkozva arra, hogy bár a pengő értéke nem változott, a háború okozta anyaghiány és a külföldi behozatal megszűnése folytán a gazdasági javak áralakulása tekintetében a viszonyok oly lényegesen megváltoztak, hogy ez alapul szolgálhat a járadék felemelésére (C. IV. 1366/1942.). Ezzel az esettel szemben más, igaz, hogy nem tartásdíjjellegű, hanem baleseti járadék felemelése iránt indított perekben hozott ítéleteinek indokolásában a Kúria arra az álláspontra helyezkedik, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint az olyan változás, amely nem a károsult személyes viszonyában, hanem az általános gazdasági viszonyokban következett be, a Pp. 413. §-ának alkalmazására nem szolgálhat alapul.2 (A fentebb már említett C. I. 772— 2 A Pp. 413. §-a szerint ha a fél az ítélet hozatala után lejáró szolgáltatás teljesítésére jogerős ítélettel köteleztetett és azok a körülmények, amelyek alapján a bíróság a szolgáltatás mennyiségét, vagy tartamát megállapította, lényegesen megváltoztak, az érdekeltek bármelyike az előbbi per bíróságánál keresetet indíthat a szolgáltatás megállapított mennyiségének vagy tartamának megváltoztatása iránt.