Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Értékállandósági kikötések sorsa a m. kir. Kúria újabb gyakorlatában

487 nak és elsősorban a dollárnak időközi árfolyamcsökkenésére — a hitelező érdekének igen méltányos védelmét jelenti. A valutakikötésekre vonatkozó ez a gyakorlat ma már egyöntetűnek, tehát bírói gyakorlatban megnyilvánuló jogszabálynak mondható. Lényege tehát az, hogy az értékállandósági kikötés érvényesülése tekintetében a felek vélelemszerüen is megállapítható szerződéses akaratának tulajdonít a bíróság döntő, a tételes jog szabálya ellenére is érvényesülő jelentőséget, A K. T. 326. §-a helyett azt az általános jogszabályt kell alkalmazni, amely szerint a tartozásokat a jóhiszeműségnek és méltányosságnak megfelelően, a felek eredeti akaratának és a konkrét eset különös körülményeinek a figyelembevételével kell teljesíteni. Megjegyezzük még itt, hogy az aranyzáradékkal összekötött dollárvagy fonttartozások esetén e záradék érvénye sohasem volt vitás a magyar jooggyakorlatban olyan értelemben, hogy ily kikötés esetén az átszámításnak nem vitásan a régi, érmeparitásnak megfelelő dollár-, font-, illetőleg svájci frank-árfolyam alapulvételével kell történnie.1 Egészen más természetű kikötésekkel kapcsolatos „valorizációs" igényekről van szó azokban a peres ügyekben, amelyek az újabb időben, nevezetesen az áraknak a jelen háború alatt történt emelkedése óta kerültek bíróságaink elé. Nevezetesen olyanfajta kikötések szerepelnek ezekben, az egyébként pengőre (tehát nem külföldi pénznemre) szóló kötelmi viszonyokban, amelyek szerint a teljesítésnek a pengő jelenlegi (szerződéskötéskori) értékének (vásárlóerejének) megfelelően kell történnie, vagyis ha a pengő értéke a teljesítésig csökkenne, akkor ennek megfelelően emelni kell a szerződésben eredetileg megjelölt összeget. Ilyen általánosságban mozgó értékállandósági kikötések mellett kerültek azonban a bíróságok elé olyan ügyek is, amelyekben a felek megállapították azt is, hogy a pénzérték csökkenését mivel kell mérni. E körben különös figyelmet érdemelnek azok a kikötések, amelyek az értékcsökkenés mérőjéül az arany árát és amelyek a megélhetési indexszámokat állapították meg. Az előbb említett, általánosságban mozgó valorizációs kikötésekkel szemben már több kúriai ítélet határozott elutasító álláspontra helyezkedett, úgyhogy e téren az egységes bírói gyakorlat, kialakulása a legjobb úton van. Az ilyenfajta kikötéseknél, amelyek tehát a pengőben meghatározott pénztartozás átértékelését célozzák arra az esetre, ha a pengő értéke a fizetésig csökken, a kikötés érvényesíthetőségének előfeltétele — a Kúria álláspontja szerint — az volna, hogy a pengő értéke csakugyan csökkent légyen. Ámde a pengő értékcsökkenésének megállapítását kizárják az 1931:XXVI. tc. fel1 A valutazáradékokra vonatkozó bírói gyakorlatra vonatkozóan 1. Takács Endre dr.: Az ú. n. valutakötelmek magánjoga. Gazd. Jog 1940. évf. 5. sz. Továbbá általában az értékálJandósági záradék problémájára: Hein János dr.: Az értékállandósági záradék. Bp. Ismertetve a G. Jog 1941. évf. 1. számában. Schneller György dr.: A pénztartozások értékállandósági záradéka. Bp. 1939. Tébe-könyvtár 97. sz. Ismertetve a Gazd. Jog 1940. évf. 6. számában.