Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Az előzetes ranghelybiztosítás alkonya

475 Ha azonban a ranghelyfeljegyzés nézetem szerint ismétlés esetében sem tekinthető illeték jogi vonatkozásban a jelzálogjog szerzésével egy jelentőségűnek, kötelességem arra a kérdésre felelni, hogy minek kell azt tekinteni. Véleményem szerint a ranghelyfeljegyzés, a lényeget tekintve, azonos a már bejegyzett jelzálogjog tekintetében a rangsor megváltoztatásával. A különbség elsősorban abban áll, hogy a rangszerződéseket már bejegyzett jelzálogjogok tekintetében jegyzik fel, a ranghelyfeljegyzés pedig még nem keletkezett jelzálogjogra vonatkozik. Nem igazságos tehát a ranghelyfeljegyzés ismétlése után magasabb illetéket szedni, mint abban az esetben, ha az egyik már bejegyzett jelzálogjog hitelezője a másik jelzálogos hitelezőnek elsőbbséget enged. Sőt, tekintettel arra, hogy az elsőbbség engedésének hatálya időbeli korlátozás alá nem esik, a ranghelyfeljegyzés pedig csak hat hónapra szól, az időleges hatályú bejegyzés illetéke csak kisebb lehetne. A rangsorozati feljegyzések azonban már a Jt. előtt régtől fogva mentesek voltak a bejegyzési illeték alól (1. pl. Káplány: Telekkönyv [1890], I. k. 729. 1. 25. j.) és így a ranghely előzetes biztosítására vonatkozó feljegyzést még kisebb bejegyzési illeték alá vonni — a kincstár ráfizetése nélkül, amely logikai konzekvenciát én sem tudnám levonni — lehetetlen volt. A 3260/1942. M. E. sz. rendelet ezzel szemben a rangszerződések bejegyzésének illetékmentességét érintetlenül hagyta, a kisebb időbeli hatályú, de tartalmilag azonos feljegyzést pedig bejegyzési illetékkel terhelte meg. A 3260/1942. M. E. sz. rendelet 1. §-a első bekezdése azonban még tovább megy a rendelet által kitűzött célon is azzal, hogy az egyszer foganatosított ranghelyfeljegyzést követő minden újabb hasonló feljegyzés után az 1%-os bejegyzési illetéket ismételten leróni rendeli, ha tehát a ranghelyfeljegyzést négy ízben hosszabbítják meg, az illeték már 3%-ra növekszik, jóllehet azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy egynél több jelzálogjog számára a feljegyzés ranghelyet nem biztosít. Nem igazságosan tisztázza a rendelet azt az esetet sem, mi történjék akkor, amikor a feljegyzéssel biztosított ranghely terjedelme az újabb feljegyzés alkalmával változik. Az idézett bekezdés az újabb feljegyzésben megjelölt összeg után számítja az illetéket, amiből következik, hogy ha a tulajdonos eredetileg csak egy kis családi ház építésére felveendő kölcsön ranghelyét biztosította, a ranghelyfeljegyzés ismétlésekor pedig már bérház építésére gondol, nem csupán az eredetileg például 40.000 pengő összegű ranghely után kell illetéket lerónia, hanem az új, például 200.000 pengős egész ranghely után. Legalább azt — a rendelet intenciója mellett is — biztosítani lehetett volna, hogy a korábbi és a későbbi feljegyzés összege közötti különbözet után bejegyzési illeték ne járjon. Ugyancsak a rendelet intenciója szempontjából is túlzottnál-: tartom azt a megoldást, hogy amikor a feljegyzés hatálya már meg-