Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Az előzetes ranghelybiztosítás alkonya

474 és az új álláspont között a különbség nagyjában az, hogy az új rendelet nincs figyelemmel arra, hogy a feljegyzés jelzálogjogot ismétlés esetében sem ad. Ha a feljegyzésnek a Jt. 17. §-ban megszabott hathónapos határideje anélkül telik el, hogy ez alatt az idő alatt a telekkönyvbe kiésőbbi jogot bejegyeztek volna, abból utólagosan az derül ki, — és ez ismételten is kiderülhet — hogy a feljegyzés tulajdonképpen senki idegennel szemben elsőbbséget nem nyújtott, hogy tehát a felekre nézve semmi előny nem származott abból, hogy a feljegyzést foganatosították. Ha pedig a feljegyzés ötszöri, hatszori ismétlése után még az utolsó feljegyzés alkalmával sincs későbbi jog bejegyezve, abból utólagosan kétségtelenül kiderül, hogy a feleknek semmiféle előnyük nem származott abból, hogy nem csupán az utolsó alkalommal jegyeztették fel a ranghelyt, hanem azt már megelőzően is ismételgették.. Ha viszont akármelyik hathónapos periódus során újabb jog kerül bejegyzésre, vagy az ingatlan árverésre kerül és az árverési vételárból a tulajdonossal szemben kíván a feljegyzést kérő végzés birtokosa kielégítést kapni, a jelzálogjogot amúgyis be kell jegyeztetnie, amint ez a 24.000/1929. I. M. sz. rendelet 16. §-ának 4. bekezdéséből kitűnik. A rendelet a feljegyzés ismétlése esetében megdönthetetlen vélelemként supponálja, hogy a tulajdonos a bekebelezési engedélyt már kiadta. Ez a vélelem sok esetben nem fogja fedni az igazságot, de ha fedi is, akkor sem áll, hogy a hitelező máris jelzálogjogot szerzett* Erre keservesen ébred rá a hitelező, amikor a hathónapi határidőn belül a tulajdonos ellen csődöt nyitnak, vagy ellene kényszeregyességi eljárás indul. Ilyenkor ugyanis a 23.000/1929. L M. sz. rendelet 10. §-ának 3. bekezdése alapján a jelzálogjogot a feljegyzést rendelő végzés birtokában lévő hitelező javára is csak akkor fogják bejegyezni és ő külön kielégítési jogban csak akkor fog részesülni, ha a bekebelezési engedély a kritikus időpont előtt közokiratba vagy hitelesített magánokiratba volt foglalva. A ranghelyfeljegyzés tehát még a közönséges bekebelezési engedély birtokosának sem ad dologi jogot vagy ahhoz hasonló jogállást. A kincstár ehhez képest a jogszerzési illetéket beszedi, s amikor az illeték lerovója a jogát kívánja érvényesíteni, ajtót mutat neki. Ennek a helyzetnek az orvoslása ebben a vonatkozásaiban csak úgy lenne elérhető, ha az illetékrendelet logikai következményeképpen a 23.000/1929. I. M. sz. r. idézett rendelkezését módosítva, a ranghelyfeljegyzés megismétlése után a jelzálogjog bejegyzését a közbejött fizetésképtelenség ellenére is feltétlenül megengednénk. Ez a megoldás azonban bőséges teret nyitna az adós visszaéléseinek, amelyek megakadályozása volt éppen a célja az illetékrendelettel elvi alapjában veszélyeztetett idézett §-nak. * Az erre vonatkozó igénytelen véleményemet — Grosschmidra támaszkodva — a Polgári Jog XIII. évfolyamának 555. és köv. lapjain megjelent cikkemben fejtettem ki.