Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Tévedés és szavatosság

27 szavatossággal. A vevő vagy 1. eláll az ügylettől, vagy 2. a vételár aránylagos leszállítását igényli ; 3. „emellett mindegyik esetben a netaláni kár megtérítését is követelheti". (Kt. 348. §.) Bírói gyakorlatunk szerint kártérítés csak akkor követelhető, ha az eladó részéről valamely általános kártérítési alap forog fenn és mindig csak járulékosan : kártérítés önmagában nem követelhető. A vevő szavatossági joga kereskedelmi vételnél meglehetősen meg van szorítva az értesítési kötelezettség által. A 346. § szerint : ,,A vevő a más helyről küldött árut, amennyiben ez a rendes üzleti kezelés szerint lehetséges, az átvétel után haladéktalanul megvizsgálni, s ha az a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, e körülményekről az eladót azonnal értesíteni tartozik". Az értesítés elmulasztásának a szankciója az, hogy ,,az áru nem kifogásoltnak tekintetik", vagyis a vevő elesik szavatossági jogaitól. Kivételt csak a rejtett hiányok alkotnak, vagyis az olyanok, „melyek az azonnali megvizsgáláskor rendes üzleti kezelés szerint felismerhetők nem voltak". Az értesítésnek azonban itt is a felfedezés után azonnal meg kell történnie. A ker. törvény csak „más helyről küldött áru"-ról beszél ugyan, bírói gyakorlatunk azonban a fenti szabályozást a helyi ügyletekre is kiterjesztette, mert nem indokolt a két ügylettípus között ebből a szempontból különbséget tenni. Meg kell még jegyeznünk, hogy a jogvesztő hatás csak az értesítés elmulasztásához fűződik, a megvizsgálásra csak mint az értesítés előfeltételére van szükség s így el is maradhat, ha a vevő a hiányt más úton már megtudta. A szavatossági jogok időbelileg is erősen korlátozva vannak, amennyiben a vevő jogaival többé nem élhet, ha 1. a hibát az átvételtől számított hat hónapon túl fedezte fel, vagy 2. az átvételtől számított hat hónap alatt az eladót nem értesítette, vagy 3. ugyanennyi idő alatt keresetét be nem adta. Nem jön számításba az sem, ha a vevőnek a hiány felfedezése után nem is volt annyi ideje, hogy a keresetet hat hónapon belül adja be : ez tehát a legszigorúbban objektív határidő. Viszont a felek kiköthetnek a vételi szerződésben tetszésük szerint rövidebb vagy hosszabb elévülési időt. Joggyakorlatunk úgy enyhít a törvény szigorán, hogy az átadást jogilag nem is tekinti befejezettnek mindaddig, míg a hibátlanság megállapításához szükséges idő le nem telt. (Főleg gépvételeknél van ennek aktualitása, mert a megvett gép hibái többnyire csak bizonyos ideig tartó használat után derülnek ki.) A ker. törvény 350. §-a pedig kimondja, hogy csalás esetében a fenti megszorítások nem állanak fenn. Mindezeket íigyelembevéve : köztörvényi ügyletnél, amíg szavatossági jogai fennállanak, inkább fogja a vevő a vétel felbontását követelni szavatosság címén, sem mint hogy tévedés vagy megtévesztés címén támadja meg az ügyletet, mert utóbbi esetben a bizonyítás nehézségei igen nagyok és az anyagi jog szempontjából sem nyújt a megtámadás olyan előnyöket, amelyek ezeket paralizálni tudnák. Legfeljebb a kártérítés szempontjából látszik a meg-