Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1942 / 1. szám - Tévedés és szavatosság
28 támadás előnyösebbnek, mert a Mtj. 1385. §-a a vétel felbontása esetére kártérítést nem ad, csupán az ügylet megkötéséből és az áru átvételéből eredő költségeket követelheti a vevő. Kártérítés céljából sem fogja azonban a megtámadást választani a vevő, ha a tévedésben nem vétlen (ami kikötött tulajdonság hiányával kapcsolatban eshetik csak meg, mert egyébként a vevő vétkessége a szavatossági jogok elvesztését is maga után vonja, tehát nincs választási lehetőség). Ha ugyanis a vevő nem vétlen, megeshetik, hogy az ő vétkességét súlyosabbnak találja a bíróság, mint az eladóét és ebben az esetben még ő tartozik az eladónak kártérítéssel. Hasonló az eset, ha a megtámadás „aránytalan nyereség" címén történik és az eladó vétlen. Ha pedig az eladó a tévedést vétkesen okozta, vagy a megtámadhatóság okáról tudott, követelhet ugyan a vevő kártérítést a megtámadási keresetben is, de szavatosság (csalárd elhallgatás) címén is és az utóbbi előnyösebb lesz. mert a Mtj. 1386. §-a alapján — igaz, hogy a vételügylet épségben tartásával — a teljesítési *'rdek megtérítését követelheti, míg a megtámadási perben csak a biztatási érdek (negatív interessé) erejéig léphet fel kártérítési igénnyel. Nem érdemes az ügy let megtámadást választania a vevőnek akkor sem, ha az eladó okozta ugyan a tévedést, de vétlenül. Ebben az esetben ugyanis csak akkor követelhet a vevő kártérítést, ha ,,ez, tekintettel az eset körülményeire, a méltányosságnak megfelel". így tehát az a kör, amelyen belül a vevő sikerrel számíthat kártérítésre, meglehetősen szűk, ennélfogva a kártérítés reménye sem teszi a tévedés címén megtámadást a szavatossági jogoknál előnyösebbé. A helyzet a gyakorlatban többnyire az, hogy a vevő igyekszik megszabadulni a hátrányos ügylettől és ezzel be is éri, kártérítést nemigen követel. Ebben az esetben viszont érdemesebb szavatosság címén kérnie a vétel felbontását, mert a vevő helyzete a szavatossági perben — mint már mondottuk — sokkal előnyösebb, tekintve, hogy a megtámadó perben nemcsak magát a tévedést, hanem annak lényeges voltát, továbbá azt is neki kell bizonyítania, hogy a tévedést az ellenfél okozta, vagy felismerhette, vagy hogy az ügyletből az ellenfélre aránytalan nyereség háramolnék. Amíg a szavatossági jogok is érvényesíthetők, a tévedés miatti megtámadás nemigen jön számításba ; annál fontosabb lesz azonban abban az időben, amikor a vevő szavatossági jogaival már nem élhet. Ha a vevő a minőségi hiányt csak a rövid szavatossági elévülési idő eltelte után fedezte fel, vagy jogait egyéb okokból nem érvényesítette, nem marad más út az ügylettől szabaduláshoz, mint ügyletbontó tévedés címén megtámadni a vételt. Amit a köztörvényi ügylettel kapcsolatban mondottunk, az nagyjából a kereskedelmi vételre is áll. Amíg a vevő szavatosságra hivatkozhatik, ügyletbontó tévedés címén még kevésbbé érdemes fellépnie, mint magánjogi vétel esetében, mert a kereskedelmi törvény elállás mellett is ad helyt kártérítési igénynek. Viszont