Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - Magánjogi kodifikáció. [2. r.]

388 Ezzel természetesen nem akarom azt állítani, mintha a íascizmus és a nemzeti szocializmus a magánjogi jogszabályok materiális tartalmát mindenben érintetlenül hagyta volna, azt azonban az eddigi fejleményekkel igazolva látom, hogy a magánjog jogpolitikai probléma anyaga változatlan maradt és az új magánjogban alig található olyan részletes szabály, mely egy évszázaddal korábban is ne alkothatta volna valamely magánjogi törvénykönyv alkotórészét. Amivel szemben viszont azt is kétségtelen, hogy az egyaránt leheteséges és elfogadható megoldások közül a communis opinio doctorum nem ugyanafelé a megoldás felé hajlik, mint néhány évtizeddel ezelőtt hajlott volna. Azok az eltérések azonban, amelyek a tegnap és a ma magánjoga között ilymódon mutatkoznak, nem haladják meg azokat az eltéréseket, amelyek a mult század végén az azonos világnézeti alapon álló kultúrnépek magánjoga közt is fennállottak. Ennek az igazolására az olasz magánjogi kodifikáció hatalmas eredményeivel kapcsolatosan a magyar jogászközönség előtt elegendő lesz Albertario római, Személyi Kálmán és Bálás P. Elemér kolozsvári egyetemi tanárok jogászegyleti előadásaira utalnom. Ha Albertario professzornak a magántulajdon alakulásáról szóló előadása a magánjog új irányának legerőteljesebb vonását világította is meg, a Személyi Kálmán előadásából egy a régi alapokon továbbfejlesztett és tökéletesített kötelmi jog rendszere világlott ki, míg Bálás P. Elemér előadása után a hallgató szinte elégedetlen lehetett Itália új jogának előhaladásával. A kérdésünk szempontjából olasz vonatkozásban igen tanulságos, ahogyan Salvatore Messina, a római semmítőszék elnöke foglalja össze a fasciszta kodifikáció vezérelveit: a) & reform szigorúan nemzeti jellege, a római jogi hagyományok abszolút figyelembevétele; b) az egyes egyének és csoportok önző érdekeivel szemben az állán1 totális felsőbbségének elismerése az emberi tevékenység minden olyan területén, amelynek szociális jellege vagy jelentősége van; c) az egyéni érdekek és kezdeményezés energikus és tetterős védelme, amennyiben ezek az állam magasabb érdekeivel összhangban állanak, vagy az állam szempontjából érdektelenek; d) az állami jogrend korporatív alapokra építése, vagyis az azonos érdekek összefogása és az állami rendbe beillesztése, avégből, hogy a nemzet minden produktív ereje az összesség javára erkölcsi, politikai és gazdasági egységgé emelkedjék; e) a munkának, mint a produktív erők legfőbb elemének érdeme és tényleges funkciója szerinti jelentőséghez juttatása; f) a magántulajdon elismerése, védelme és értékelése; g) a népiség és a faji tisztaság védelme; h) a család anyagi, erkölcsi, jogi és szociális védelme; i) a jogrend rugalmassága, vagyis olyan felépítése, hogy a gazdasági követelmények állandó változásának követésére nehézség nélkül képes legyen; k) az igazságszolgáltatás könnyű igénybevétele, gyors működése és állami ellenőrzése, hogy az igazságszolgáltatás ne legyen többé vitatkozó magánfelek oly párviadalának tekinthető, amelynek kimenetelével az állam közömbösen áll