Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - Magánjogi kodifikáció. [2. r.]

387 iélet helyébe nagymértékben a közösségi szemlélet lép. Ennek a magánjog szempontjából két, jelentékeny, következménye van. Az egyik, hogy az emberi szükségletek kielégítésének eszközei egyre nagyobb mértékben csúsznak át a magánjog világából a közjog területére. Elég etekintétben az emberi munka közérdekű elosztására és a vállalkozások, valamint az egyes ember szükségleteinek hatósági közreműködéssel való kielégítésére utalnom. Ezt az eltolódást igen találóan jellemezte a Pázmány Péter Tudományegyetem egyik német vendégelőadója (Sieber) annak megállapításával, hogy manapság valamely ipari vállalat élete szempontjából sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy az illetékes hatósági szerv az üzem folytonosságának fenntartásához szükséges nyersanyagokat' kellő időben kiutalja-e, mint annak, hogy a vállalat valamelyik üzletfelével felmerült magánjogi jogvitáját a bíróság az ő javára fogja-e eldönteni. Ezt a példát a magyar viszonyokhoz közelebb hozva, annak életbevágó fontosságára kell utalnunk, hogy a gazdánál meghagyja-e vagy részére kiutalja-e az illetékes hatóság az állatai neveléséhez és hizlalásához szükséges takarmánymennyiséget. Ebben a vonatkozásban tehát megállapíthatónak tartom, hogy a közösségi gondolat előtérbe lépése a magánjognak a jelentőségét, az egyes életében betöltött szerepét csökkentette, korlátozta. A másik következmény abban nyilatkozik meg, hogy a magánjog egészének a szemlélési módja változott meg. A magánjogi rendet az új felfogás mellett nem lehet többé a közösség érdekétől független, esetleg azzal ellentétes magánérdekek kielégítőjének tekinteni, hanem a magánjog alanya is a közösség tagjaként jelentkezik, a magánjog rendjét is közérdekből szabályozott rendnek kell tekinteni, a különbség pedig a közjog és a magánjog vitája közt csupán abban nyilatkozik meg, hogy a magánjogban a közösség tagjainak egymásközti és nem a közösséggel szembeni viszonya alkotja a szabályozás tárgyát.17 Ez a két változás azonban nyilván nem eredményezi az egyesek között fennálló, a jog által szabályozott életviszonyok tartalmi átalakulását illetőleg azt, hogy az egyesek között a jövőben másfajta, az eddigiektől lényegesen eltérő kapcsolatok fognak keletkezni. 17 „öffentlicimacktlicli die unmittelbar-, privatreclitlich. die mittelbar ganzlieittliche Betrachtung der Lebensbezialiungai des Ganzén und seöner G-lieder, publizistisch jede, die unmittelbar von ihm, privatrechtlich dia, die unmittelbar vom eigenen Lében des Gliedes ausgeht." — W. Krusoh: Ungarns Privatrechtsgesetzbuch. — Z. f. Osteur. Recht. 8. Jg 9. S, — V. ö. még Boehmer: Die Idee des Deutschen Volksgesetzbuclies (Jb. der A. f. D. E. 1939/40. 38. és köv. L). Boehmer Sohmra hivatkozással az egyéni érdeket szolgáló magánjogban a 19. század második fele individualista-rationalista szellemiségének termékét látja s a római jog szempontjából Sohmot idézi: „Um der Gesamtheit willen verleiht die Rechtsordnung ihren Angehörigen einen eingennützigen, die Tritebkrafte des Idividuums zugleich befriedigenden und zu höchster Anspannung reizenden Machtkreis: die Ledstungen des Einzelnen werden allén zugutekommen."