Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Csendes társaság vagy alkalmi egyesülés!

357 és a vevőközönség figyelmét a doboz legjellegzetesebb része ragadja meg leginkább. A megtévesztés veszélyét nem zárja ki az sem, hogy devizapolitikai okból teljesen kész külföldi púderáru évek óta nem jön be Magyarországra, mert nem tehető fel, hogy a vevőközönség minden rétege ezzel tisztában van. Ennekfolytán alperes cselekménye nyilván a Tvt. 4. §-ába ütközik és ehhezképest alperest annak abbahagyására kellett kötelezni. (C. IV. 1294/1942.) Szolgálati viszony. — (98.) Az alperes kiadásában megjelenő politikai napilapnál betöltött felelős szerkesztői tisztségéről és munkaköréről lemondott felperesnek az új felelős szerkesztő az alperes vezérigazgatójának megbízásából azt az ajánlatot tette, hogy a felmondási idő alatt felelős szerkesztői hatáskörét kész megosztani a felperessel akként, hogy a kül- és belügyi politikai rovatokat magának tartja fenn, a felperes pedig a kéziratolvasó szerkesztői munkát és a lap politikán kívüli részének szerkesztését végezné. A felperes részére felajánlott ez a megosztott munkakör nem minősíthető a felelős szerkesztői tisztről lemondott felperes jogos önérzetét sértő és jogait az alperes hibájából csorbító alacsonyrendű munkakör kijelölésének. Ehhezképest alperesnek azt a tényét, hogy felperes részére a felelős szerkesztői megbízás előbb betöltött munkakör helyett a felmondási idő tartamára megosztott szerkesztői munkakört határozott meg, nem lehet az 1914 : XIV. te. 58. §-ának 1. pontja alapján -a szerkesztőségi tag részére rögtön beálló hatályú felmondásra alapot szolgáltató oknak tekinti. (C. IV. 1111/1942.) — (99.) Felperes sem a hatóságnál nem volt felelős szerkesztőnek bejelentve, sem a lapokon nem volt felelős szerkesztőként feltüntetve, tehát hat hónál hosszabb felmondási idő nem illeti meg. Az időszaki lap kiadója és szerkesztőségének tagjai között fennálló szolgálati viszony egyes kérdéseit és a felmondási időt is az 1914 : XIV. tc. V. fejezete szabályozza. A felmondási idő nagyságát a törvény a sajtó munkásai különleges tevékenységének és jogos magánérdekeinek szem előtt .tartásával a szerkesztőségi tagok .munkakörének jeleintőségéhez és az állás fontosságához mérten határozza meg. Amikor a törvény a leghosszabb felmondási időt a szerkesztőségnek csak egy tagja részére: a felelős szerkesztőnek biztosítja és az egyévi törvényes felmondási időt a szerkesztésben bármity fontos munkával résztvevő más alkalmazottnak (tényleges szerkesztő, főszerkesztő, stb.) nem adja meg, a legfontosabb jogkört betöltő alkalmazottnak a felelős szerkesztőt tekinti s a felmondási idő szempontjából ezt emeli a többi munkatárs fölé. Etekintetben a sajtótörvények, mint különleges jogszabálynak rendelkezésével szemben, a szolgálati jogviszony általános szabályai nem jöhetnek figyelembe, mert maga a törvény azt mondja ki (60. §.), hogy az időszaki lap kiadója és szerkesztőségének tagjai között fennálló szolgálati viszonyra „egyebekben" irányadók az általános magánjog szabályai. Téves tehát a felperesnek az az érvelése, hogy őt, mint a lapok legfőbb szellemi vezetőjét az általános szabályok és a 42. sz. jogegységi döntvény értelmében az egyévi törvényes felmondási idő arra való tekintet nélkül illeti meg, hogy a sajtójogi felelősséget viselte-e vagy sem. Téves a felperesnek az az álláspontja is, hogy őt