Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Magánjogi kodifikáció. [1. r.]

323 vénykönyve nélkül kellett volna átélnie a széttagoltság állapotát. Nehéz elképzelni, hogyan kapcsolódott volna újból egységbe a magyar jog a török hódoltság megszűnése után, ha a Hármaskönyvet Werbőczy annak idején nem siet kinyomatni és az egész országban elterjeszteni.3 Ebből az elképzelésből ízelítőt adott a történelem 1848 után, amikor az új Werbőczy hiánya Erdélyben, a határőrvidéken és Horvátországban idegen jognak hosszú időre szóló uralmát tette lehetővé. Újabb ízelítőt jelentettek az utolsó négy esztendő örömeibe is belevegyült azok az ürömcseppek, amelyeknek az volt az okozója, hogy a törvénykönyv hatálybaléptetését elmulasztottuk, s az nem állott készen arra, hogy a visszatért országrészeken hatálybalépjen.4 Illés József a maga szempontjából igen helytállóan szögezte le, hogy őt más nem befolyásolhatja, mint a háború után teljesen megváltozott politikai helyzet, amelynek következményeit levonni kötelességének érezte.5 De éppen ezért szorul az első megállapítása az alapul vett politikai helyzet lényeges megváltozása következtében revízióra. II. Nem a mult, hanem a jövő felé tekint — és pedig az országhatárain túlra is — az a további okfejtés, amely az Európaszerte érzett nagy gazdasági és társadalmi átalakulásokra utal és felveti a kérdést, vájjon helyes-e ilyen időkben konzerválni a jogot, még a konzerválás idejéhez mért legtökéletesebb formájában is. Illés József szerint a történelem azt tanítja, hogy a kodifikáció lehanyatló, nagy művelődési folyamatoknak, szétbomladozó nagy birodalmaknak az utolsó megmentési kísérlete volt.6 A felhozott példái: Hamurabbi. Justinianus helytállóak, sőt talán harmadikul éppen a Mohács előtt elkészült Hármaskönyvre lehetne hivatkozni és e példa találó voltán az sem változtat, hogy ez a kodifikáció formailag tökéletlen maradt és hogy a magyar államiság Mohács utáni bomlásából is új életre tudott támadni ellentétben a babyloni és a keletrómai birodalommal. Ezzel a példasorral azonban szembenáll egy másik példasor, amelynek a napóleoni kodifikáció után a legújabb csoportját éppen az új idők szellemében a jogukban is újjászülető nagy országok, Németország és Olaszország kodifikációs munkálatai adják. Az egymással ellentétes két példasor magyarázatát éppen a kodifikáció kétértelműsége adja. Nemcsak a létező jog összefoglalása lehet a kodifikáció feladata, hanem az is, hogy az átalakult korszels L. erről a tárgyunk szempontjából is fontos új megvilágításban: Bálás P. Elemér: Werbőczy a modern ember. 38. és 41. 1. * Nem tartozik e sorok keretébe az a kérdés, vájjon nem lehetett volna-e legalább egyes fejezeteket a magyar jogászi gondolkozás évtizedes munkájának eredménye alapján az országgyarapodások alkalmából hatálybaléptetni. Hiszen ennek a műnek, amely már 1928-ban készen állott, egyetlen rendelkezését sem lehetett volna kellően tájékozott jogász előtt úgy feltüntetni, mint az ú. n. utódállamok „fejlettebb" jogának utánzását. 5 I. m. 218. 1. e I. m. 210. 1.