Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - A totális háború pénzügyi feladatai

136 tett — a amelyben a nemzeti jövedelmet 7—7.5 milliárd pengőre becsülte — ez meghaladhatja az évi egy milliárd pengőt is. Az igénybevehető megtakarítások azonban nem százalék szerint számítandók, hanem aszerint, hogy a megtakarításoknak tényleg ezekre az említett célokra kell szolgálniok. Más természetű megtakarításokat az államnak — véleményem szerint — valorizáció ígérete mellett igénybe venni nem volna szabad, viszont valorizáció nélkül semmit sem volna szabad igénybe venni, mert az államhitelnél az ilyen megkülönböztetés a legrosszabb lélektani hatást keltené. A tőkegyűjtésnek az említett három kategóriáját azért lehet most háborús kiadásokra elkölteni s később valorizálva is visszafizetni az adófizető polgár megfelelő megterhelésével, mert ha ezek a tőkék most vagy nem is keletkeznének, vagy keletkeznek ugyan, de nem gazdaságilag értékesen használtatnak fel s ezzel megsemmisülnek, a későbbi években — értem a háború befejezése utáni éveket — ezeket a hiányzó tőkéket feltétlenül pótolni kell, mégpedig a lakosság fogyasztásának a korlátozása árán is, tehát életszínvonal leszállítása árán is. A termelőberendezést minden körülmények közt fel kell újítani, sőt ki kell terjeszteni a népesség növekedéséhez képest, külföldi kölcsönre pedig számítani nemigen lehet, ennélfogva az ehhez szükséges vásárlóerőt csak a termelés évenként újonnan előálló eredményéből lehet képezni. A jelenleg dolgozó lakosságnak az eltartásához szükséges díjtartalékok képzéséhez szükséges tőkéket pedig azért lehet mindenképpen valorizálni, mert azokat, akik öregségük vagy betegségük következtében a munkából kidőlnek, minden időkben el fogjuk tartani. Tehát mindegy, hogy a mindenkori nemzeti jövedelem egy bizonyos hányadát fordítjuk közvetlenül erre a célra, vagy a nemzeti jövedelemnek ezí a hányadát arra fordítjuk, hogy a korábban elért s az állam által hadikiadásokra igénybevett megtakarításokat valorizálva fizessük vissza kamataival együtt. De éppen az az ok, ami a valorizálást elvben indokolttá teszi, útmutatásul szolgálhat — többek közt — a valorizáció szabályára is. Azokat a tökéket például, amelyeket a nyugdíjbiztosító pénztárak díjtartalékából vesz kölcsön az állam, megnyugvással lehetne olyan arányban fizetni vissza, mint amily mértékben az állam a maga nyugdíjasainak a nyugdíját felemeli vagy leszállítja., mert az ilyen arányú visszafizetéssel az állam az illető biztosító intézeteket abba a helyzetbe hozza, hogy a maga nyugdíjszolgáltatásait ugyanolyan vagy azt megközelítő mértékben emelje vagy csökkentse, mint ahogy az állam azt teszi. IV. A megoldandó feladatok egyike az is, hogy a fölös vásárlóerőből minél többet vonjunk el kölcsönigénybevétel útján, ennélfogva indokolt volna, hogy az említett három kategóriába tartozó megtakarítások minél nagyobb összeget tegyenek ki, hogy lehetőleg elérjék a maximumot. Ennek a maximumnak az elérésére különböző intézkedések lehetségesek. Ezek közé tartozik elsősorban a kötelező rokkant-