Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - A totális háború pénzügyi feladatai

137 sági és aggkori biztosítás körének lényeges kiterjesztése, esetleg általánosan kötelezővé tétele minden rangú és rendű munkavállalóra vagy önálló munkásra, aki nem a közösséggel szemben bír nyugdíjigénnyel. Ezzel jelentékenyen emelkedne az az összeg, amit évenként a díjtartalékba kell tenni, s amit természetesen kölesönként az állam venne igénybe. Egy ilyen intézkedés mind az államnak, mind a nyugdíjbiztosító intézményeknek érdekében állana s nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy az ingatlanpiacon megszűnjenek bizonyos inflációs jelenségek. Egy másik intézkedés lehetne annak a kimondása, hogy azok a vállalatok, amelyek jogosítva vannak a jelenlegi törvények értelmében értékcsökkenési tartalékot adómentesen képezni, az adómentesség kedvezményét csak akkor vehetik igénybe, lia az évenként a nyereségből tartalékolt vagy leírásra fordított összeget megfelelő valorizálás alá eső állampapírokba vagy könyvadósságba fektetik, amely hitelt a tényleges felújítás céljára bármikor fel is mondhatják, természetesen utólagos elszámolás kötelezettségének a terhe mellett. De magának az értékcsökkenési vagy felújítási tartalék képzésének az intézményéit ki is lehetne terjeszteni. Elvégre nemcsak azok a vagyontárgyak kopnak el és újítandók fel, amelyek olyanok birtokiában vannak, akik szabályszerű könyveket vezetnek, szabályszerű mérleg- és nyereség-veszteségszámla alapján adóznak, hanem bárkinek a birtokában vannak. Ezért ki lehetne mondani, hogy aki a jövedelem- és vagyonadó alanya, ha olyan vagyontárgyai vannak, amelyek idők folyamán elértéktelenednek, képezhetnek adómentesen értékcsökkenési tartalékot, ha ezt az összeget valorizáltan visszafizetendő állami könyvadósságba fektetik, amit elszámolás kötelezettsége mellett fel is mondhatnak vagy értékpapírrá alakíthatnak át. Például egy magánember tulajdonában lévő bérház mondjuk ötven év alatt elavul, tehát indokolt volna, hogy a jövedelemadónál a ház évi bérjövedelméből felújítási tartalék címén az épületérték 2%-a levonható legyen, tehát a jövedelemadóalap annyival csökkenne, ha az összeg állami könyvadósságba fektettetik. Végül arra a tőkerészre, amely az új berendezések létesítésére szükséges bizonyos keret volna megállapítandó, amelybe elsősorban a kis megtakarításokat lehetne felszívni s ezáltal a kis emberek kis tőkéi révén éppen onnan lehetne a fölös vásárlóerőt elvonni, ahova az adóztatással legkevésbbé lehet eljutni. Azt a fölös vásárlóerőt, ami még ezek után az elvonások után a közönség kezében marad, lehetőleg adóztatással kell elvonni s ebből a szempontból nincs nagy különbség a közt, hogy egyenesadókkal, forgalmi adókkal vagy fogyasztási adókkal vonjuk-e el a vásárlóerőt, a fődolog az, hogy semlegesítve legyen. Mikor egy nemzetnek totális háborúban a maga létéért és jövőjéért kell küzdenie, akkor a pillanatnyilag fontosabb célok elérése érdekében szabad a szociális szempontokat is bizonyos mértékben háttérbe szorítani. De szociális szempont háttérbeszorítása is csak látszólagos, s csali az első pillanatra ötlik így a szemünkbe, mert hiszen a fölös vásárlóerő elvonásának