Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - A totális háború pénzügyi feladatai

137 sági és aggkori biztosítás körének lényeges kiterjesztése, esetleg álta­lánosan kötelezővé tétele minden rangú és rendű munkavállalóra vagy önálló munkásra, aki nem a közösséggel szemben bír nyugdíj­igénnyel. Ezzel jelentékenyen emelkedne az az összeg, amit évenként a díjtartalékba kell tenni, s amit természetesen kölesönként az állam venne igénybe. Egy ilyen intézkedés mind az államnak, mind a nyug­díjbiztosító intézményeknek érdekében állana s nagyban hozzá­járulna ahhoz, hogy az ingatlanpiacon megszűnjenek bizonyos inflá­ciós jelenségek. Egy másik intézkedés lehetne annak a kimondása, hogy azok a vállalatok, amelyek jogosítva vannak a jelenlegi törvények értelmé­ben értékcsökkenési tartalékot adómentesen képezni, az adómentes­ség kedvezményét csak akkor vehetik igénybe, lia az évenként a nye­reségből tartalékolt vagy leírásra fordított összeget megfelelő valo­rizálás alá eső állampapírokba vagy könyvadósságba fektetik, amely hitelt a tényleges felújítás céljára bármikor fel is mondhatják, ter­mészetesen utólagos elszámolás kötelezettségének a terhe mellett. De magának az értékcsökkenési vagy felújítási tartalék képzésének az intézményéit ki is lehetne terjeszteni. Elvégre nemcsak azok a vagyon­tárgyak kopnak el és újítandók fel, amelyek olyanok birtokiában van­nak, akik szabályszerű könyveket vezetnek, szabályszerű mérleg- és nyereség-veszteségszámla alapján adóznak, hanem bárkinek a birto­kában vannak. Ezért ki lehetne mondani, hogy aki a jövedelem- és vagyonadó alanya, ha olyan vagyontárgyai vannak, amelyek idők folyamán elértéktelenednek, képezhetnek adómentesen értékcsökke­nési tartalékot, ha ezt az összeget valorizáltan visszafizetendő állami könyvadósságba fektetik, amit elszámolás kötelezettsége mellett fel is mondhatnak vagy értékpapírrá alakíthatnak át. Például egy ma­gánember tulajdonában lévő bérház mondjuk ötven év alatt elavul, tehát indokolt volna, hogy a jövedelemadónál a ház évi bérjövedel­méből felújítási tartalék címén az épületérték 2%-a levonható le­gyen, tehát a jövedelemadóalap annyival csökkenne, ha az összeg állami könyvadósságba fektettetik. Végül arra a tőkerészre, amely az új berendezések létesítésére szükséges bizonyos keret volna megálla­pítandó, amelybe elsősorban a kis megtakarításokat lehetne felszívni s ezáltal a kis emberek kis tőkéi révén éppen onnan lehetne a fölös vásárlóerőt elvonni, ahova az adóztatással legkevésbbé lehet eljutni. Azt a fölös vásárlóerőt, ami még ezek után az elvonások után a közönség kezében marad, lehetőleg adóztatással kell elvonni s ebből a szempontból nincs nagy különbség a közt, hogy egyenesadókkal, forgalmi adókkal vagy fogyasztási adókkal vonjuk-e el a vásárlóerőt, a fődolog az, hogy semlegesítve legyen. Mikor egy nemzetnek totális háborúban a maga létéért és jövőjéért kell küzdenie, akkor a pilla­natnyilag fontosabb célok elérése érdekében szabad a szociális szem­pontokat is bizonyos mértékben háttérbe szorítani. De szociális szem­pont háttérbeszorítása is csak látszólagos, s csali az első pillanatra ötlik így a szemünkbe, mert hiszen a fölös vásárlóerő elvonásának

Next

/
Oldalképek
Tartalom