Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslat

99 •a pénzt, amelyen nem tudott reális értékű részvényt szerezni, túlnyomórészt nem 'pénzintézeti betétként fogja elhelyezni, hanem árukba, ingatlanokba fekteti. Jobb hiányában a másodrendű papírokat részesíti előnyben. Az árfelhajtásnál hiányzik a rendes piac mellett működő egészséges kontremin s az árzuhanásnál a kellő időben fellépő vásárlóközönség. A rendszer nagy technikai nehézségeket is okozhat. A felek a megbízatásokat a tényleges szükségletet meghaladó mértékben adják fel, hogy aránylagos felosztás útján megkaphassák azt a mennyiséget, amelyre szükségük van. s ezáltal a kereslet és kínálat irreális képet mutat . Az alaptőkeemelésnél oly nagy szerepet játszó elővásárlási jogértékesítés majdnem lehetetlenné válik. Annak a mai gyakorlatban kialakult piaca működni nem tud. A bizonytalanság a tőzsdei diszponensek működését megnehezíti, ha azok nem tudnak a meglepetésekkel szemben kellő időben való közbelépéssel védekezni s a túlzott kínálatot vagy vételi ajánlatot felfogni. A vállalatoknak fontos érdekeik fűződnek ahhoz, hogy emiszszióik megfelelő fix kezekbe kerüljenek, olyan kezekbe, amelyek mindenkor a vállalat érdekeivel azonos irányban haladnak és nem egykönnyen csapnak át az ellentétes érdekek csoportjába. Ezt a célt nagyon nehéz elérni akkor, ha a részvény eladója nem egyes konkrét emberrel áll szemben, hanem vevő az egész piac. Aggályok vannak abban a tekintetben is, hogy az ármegállapító bizottság tagjai tudomást szerezvén az összes ügyletekről, az azokban szereplő személyekről, a csendben és az üzleti érdekeknek megfelelő diszkrécióval előkészített akciókról olymódon lesznek tájékozva, amely az akció sikerességét veszélyeztetheti. Az ily nagyszabású tranzakciók lehetőségének megakadályozása pedig semmiesetre sem érdeke a gazdasági életnek. A német és olasz rendszerek tanulmányozása alapján megállapíthatjuk, hogy az egységes árfolyam és arányos kielégítési rendszer intézménye sok mindenre lehet jó, de a spekulatív hossz megakadályozására nem alkalmas. Arra a ma már fennálló korlátozó intézkedések (árfolyamfelfüggesztés, napiáremelkedések maximálása) vannak elsősorban hivatva s eddig eléggé érvényesülhettek is, ha pedig nem hoznák meg a kívánt eredményt, akkor másutt kell az orvoslás módozatait keresni, de e módozatok keresésénél sem szabad felejteni, hogy a mértéket tartó természetes és a viszonyok által indokolt árfejlődés nemzetgazdasági érdek, annak meggátlása eruptív katasztrófához vezethet és az erőszakkal visszatartott árfolyamoknak az u. n. fekete tőzsde árfolyamaival való kiegyenlítődése sokszor csak nagy konvulziók árán történhetik meg. Dr. Nyulászi János