Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - A 87. sz. jogegységi döntvény margójára

100 87' sz- j°wys^ döntvény wxtrgójára. A közel ötéves döntvénynek a jogirodalomban visszhangja tudomásunk szerint eddig nem támadt ; csupán Sárffy mond róla monumentális végrehajtási eljárásjogi könyvében néhány szóval más vonatkozásban enyhe bírálatot. Pedig a döntvény az ingatlanvégrehajtási eljárásban figyelemreméltó újításokat hoz s mélyen belevág a telekkönyvi rangsor elvébe is. Az a kérdés, amellyel a döntvény foglalkozik, voltaképpen a végrehajtási novella (1908 : XLI. t.-c. Vhn.) életbelépése óta várt eldöntésre : ennek a törvénynek 26. §-a ugyanis bevezeti ingatlan árverésénél a legkisebb vételárat, amit a végrehajtási törvény még nem ismer, de elmulasztja, hogy egyidejűleg megfelelően módosítsa a végrehajtási törvény 163. §-ának második bekezdését, amely a fedezeti elvet bizonyos terjedelemben már megvalósítja, — minek következménye az volt, hogy a bírói gyakorlat a legalacsonyabb vételár megállapítására vonatkozó szabályokat eltérőleg alkalmazta akkor, amikor az árverésre kerülő ingatlanokat szolgalmi jogok (p. o. haszonélvezet, használat stb.), ezeket megelőző telekkönyvi rangsorban pedig jelzálogjogok terhelik. A döntvény azt a két kérdést dönti el, vájjon alkalmazásra kerülhet-e a Vht. 163. §-ának 2. bekezdésében adott szabály akkor is, ha a szolgalmi jogot megelőző telekkönyvi rangsorban álló jelzálogjoggal biztosított követelések összege kisebb, mint a Vhn. 26. §-a alapján megállapítandó legkisebb vételár — s ha alkalmazásba jöhet ez a szabály, úgy az milyen módon alkalmazandó ? A jogegységi döntvény csak erre az esetre szól ; a másik eshetőség beálltán, t. i. akkor, ha a szolgalmi jogot megelőző jelzálogos követelések összege nagyobb, mint a Vhn. 26. §-a alapján kiszámítandó legkisebb vételár, a Vht. 163. §-ának 2. bekezdése lesz továbbra is alkalmazandó s legkisebb vételárként e törvényhely értelmében meghatározandó összegek fognak szerepelni. A döntvény a feltett kérdések elsejére igenlőleg válaszol, a Vht. 163. § 2. bekezdésének mikénti alkalmazására nézve pedig új szabályt állít fel, amely röviden összefoglalva azt írja elő, hogy a szolgalom értéke összegszerűen megállapítandó, ezzel az összeggel a kikiáltási ár leszállítandó, a legkisebb vételár ehhez mérten, annak a Vhn. 26. §-ában meghatározott hányadában állapítandó meg, s az ingatlan ezen az alacsonyabb áron, de a szolgalmi jog fenntartásával bocsátandó árverésre ; ha pedig ily feltételek mellett árajánlat nem tétetnék, úgy az ingatlan a Vht. 163. §-ának idevágó rendelkezéseinek megfelelően, azaz a szolgalmi jog fenntartása nélkül, így a szolgalmi jog értékcsökkentő hatásának kikapcsolásával, tehát az eredeti kikiáltási áron még ugyanazon a határnapon újabban elárvereztetik ; a szolgalmi jog ellenértékét a bíróság, szükség esetén szakértők bevonásával állapítja meg. a szakértői becslés költségét a végrehajtató köteles előlegezni