Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - A magyar mezőgazdaság megszervezése

90 azokból kerülnek ki, akik a társulás céljának megvalósításában, érdekeltek és a társulásba önként belépnek, a kényszertársulások tagjai pedig mindazok, akik a társulás munkakörében érdekeltek, tekintet nélkül a tagságra vonatkozó elhatározásukra. Az önkéntes társulások alakulását vonzóvá lehet tenni azzal, hogy a Javaslatban engedélyezett bárminő kedvezményben csak az részesülhet, aki a megfelelő termelői társulás tagjai közé belép. Általában nem lesznek kizárhatók a tagok közül a jogi személyek sem. A mezőgazdasági rendi szervezeteknek hivatalból tagjai lesznek mindazok, akik a szervezet munkaterületének érdekkörébe tartoznak. Minthogy adott esetben a taglétszám igen magas lesz, esetleg a politikai község minden lakosára kiterjedhet, e szervezetek nyilván választott vagy kinevezett szerveik útján fognak tanácskozni és határozni. A többszörös tagság természetesen mind itt, mind a termelői társulásoknál előfordulhat és megengedett. Igen fontos követelmény általában a társulások és a rendi szervezetek megalakításánál egyfelől, hogy az egész berendezkedés organikus legyen, beleilleszkedjék a mezőgazdaság országos szervezettségébe, másfelől mégse sematizálódjék el, hanem legyen sokoldalú, rugalmas, amelyben minden érdekelt, akár természetes, akár jogi személy megtalálja a helyét. Csak így menekülhetünk meg a gazdasági bürokratizmus veszedelmétől. Külön fejezetet kellene szentelnünk annak a kérdésnek, hogy a fentebb lent szervezetek miként sorolnának be az állami igazgatásba, miként volna biztosítható felettük az állami áttekintés és irányítás, végül, hogy mi lenne az egész szervezetben a mezőgazdasági érdekképviseletek szerepe, illetőleg, miként kellene a mezőgazdasági érdekképviseleteinket átszervezni, különös tekintettel arra, hogy a Javaslat a termelői társulásokat a mezőgazdasági érdekképviseletek keretében kívánja létesíteni. Az állami áttekintés és irányítás biztosítása tekintetében kikerülhetetlenül jönnie kell egy további törvényjavaslatnak, amelynek alapgondolata az, hogy mezőgazdaságunkban a vezetés és irányítás az államé, a végrehajtás azonban a mezőgazdasági önkormányzati testületeké. Az érdekképviseleti reformmal azonban nézetünk szerint várni kell addig, amíg a most tárgyalt Javaslat által nyújtott lehetőségek keretein belül megalakulnak és megerősödnek a termelői társulások és a rendi szervezetek. Ezek működése, valamint a megalakításuknál szerzett tapasztalatok fogják megadni azokat az irányvonalakat, amelyeken a mezőgazdasági érdekképviseleti reformnak el kell indulnia. Br. Mihály Béla