Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - Élettér és magyar gazdasági jog

7!^ hanem már az egész Európa, mint zárt kontinens érdekeiért is küzdenek. S a világgazdaságba olyan széles keretek közt óhajtanak beilleszkedni, hogy az összes európai államok egymás kereskedelmi ügyfeleivé váljanak s egyben az összeség szempontjából nem kívánatos nemzeti autarkiák is megszűnjenek. Ezek átmenetileg ugyan az egyes államok nyersanyag- és energiakészleteinek jobb kihasználását tették lehetővé s ezzel belső gazdasági erejüket növelték, de aligha férhet hozzá kétség, hogy a területi és éghajlati adottságok mellett a föld kincsei gazdasági forgalmának természetes útja csak az árucsere lehet. A rendszerint nagyobb termelési költséggel előállítható s ennek ellenére is silányabb pótanyagokra észszerűen tehát egyedül akkor kerülhet sor, ha akár az utóbbiak megfelelőbbek, akár pedig az aránytalanul magasabb termelési költségek vagy a föld kimerülése miatt az eredeti anyag szóba többé nem jöhet. Tapasztalat szerint a csupán egyes országokra szorítkozó önellátás károsan zavarja meg azt a csereforgalmat, amelynek a mai termelési rend mellett egyébként le kellett volna bonyolódnia. S ez a gazdasági vérkeringésben —• attól függetlenül, hogy okairól van-e tudomásunk — érezteti romboló hatásait, amint az időjárást sem befolyásolja az a körülmény, vájjon a meteorológiának azt kialakító törvényét ismerjük-e ? Szárazság, eső, szélcsend stb. egymást már akkor is törvényszerűen váltogatták, midőn ez a tudományág az emberiség előtt teljesen homályos volt. De amióta megfigyelések alapján némely jelenségből megbízható időjárási prognózisra tudunk következtetni, a vihar kevesebb kárt okoz, mert megvan ellene a védekezés lehetősége. Hasonlókép jött rá a tudomány az ökonometria segélyével bizonyos gazdasági vastörvényekre, amelyek mellett többé nem haladhatunk el közönyösen. Ezen a helyen nem terjeszkedhetünk ki azokra az eredményekre, amelyeket újabban a gazdaságtudomány különböző tereken, főleg az ú. n. konjunktúrakutatással elért. A jogászt kizárólag az érdekli, hogy amennyiben ennek az eredménynek gyakorlati vonatkozásaival összefüggő kérdések merülnek fel, azoknak az adott viszonyok közt elérhető legcélszerűbb megoldására vállalkozzék s a netán fenyegető jogbizonytalanság elhárításáról erre alkalmas jogszabály felállításával idejében gondoskodjék. A nagyterek megvalósulása sem szüntetheti meg az azokba beilleszkedő államoknak geopolitikai adottságait és nem térítheti el vezetésüket eddigi sajátos céljaiktól. Aligha fog pl. megváltozni az, hogy a magyar behozatalnak ezentúl is több mint 60%-a a dunai államokból, kivitelének 52—58%-a pedig azokba történjék, vagy hogy a balkáni államok feleslegének legnagyobb hányadát ne Németország vegye meg. Magyarország ezentúl sem térhet át az ipar egyoldalú fejlesztésére, hanem gazdasági életét a jövőben is csak a földművelésre és az iparra együttesen építheti fel. A kereskedelem, a forgalom és a hitelügy azután maguktól is majd hozzáigazodnak a termelés