Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Az előzetes ranghelybiztosítás alkonya

473 SZEMLE Az előzetes ranghelybiztosítás alkonya A Jt. által megvalósított ranghellyel rendelkezés intézményét, amelyet pedig a német jog most készül befogadni, már a Te. visszafejlesztette. Most az előzetes ranghelybiztosításra került a sor, amely jogunkban már az 1859 augusztus 1-én kelt rendelet óta él, és amelynek tekintetében a Jt. 17. §-a annyiban jelentett érdemleges változást, hogy a feljegyzésben a kölcsönadó névszerinti megjelölését feleslegessé tette, a feljegyzés hatályának időtartamát pedig az eredeti hatvan napról hat hónapra emelte fel. Ennek a régi jogintézménynek a gyakorlati használhatóságát az újabb jogalkotás illeték jogi szabály alakjában tette problematikussá, illetőleg szorította túlságosan szűk körre. Az 5730/1941. M. E. sz. rendelet 16. §-a ebből a szempontból még nem volt hatékony, hiszen a ranghely fel jegyzés megismétlését — nyilván az 1859. évi rendelet szövegét tartva szem előtt — csak arra az esetre vonta illetékkötelezettség alá, ha a megismételt feljegyzés ugyanazon személy javára szól, akinek javára az eredeti feljegyzés történt. Az 5730/1941. M. E. sz. rendelet 16. §-ában elkövetett törvényszerkesztési hibát mindenesetre alaposan korrigálta a 3260/1942. M. E. sz. rendelet, amely most már a ranghelyfeljegyzés megismétlését a jelzálogjogi bejegyzési illeték alá vonja. Ez a szabályozás az ingatlantulajdonosokra méltánytalan terhet ró és feladja azt az elvi alapot, amelyen nemcsak a Jt. 17. §-a, hanem az 1500/1929. P. M. sz. illetékrendelet 12. §-ának első, valamint 16. §-ának második bekezdése nyugodott. A rendelet nyilvánvaló célja annak megakadályozása, hogy a tulajdonos és a jelzálogos hitelező a bekebelezési illetéket a feljegyzés ismétlésével mindaddig megtakaríthassa, amíg a ranghelyfel jegyzést követő rangsorban valamely új jog bejegyzésre nem kerül. Az 5730/1941. M. E. számú rendelet szerkesztőinek nyilván az volt a felfogásuk, hogy az 1500/1929. P. M. sz. rendelet 12. §-a értelmében csupán 2 pengő beadványi illeték alá eső feljegyzés ismétlése a törvény rendelkezéseinek illetékmegtakarításra irányuló jogosulatlan kijátszása, amelynek gátat kell vetni. Ezzel szemben áll azonban, hogy a Jt. és a vele kapcsolatos illetékszabályok megalkotói tisztában voltak az illetékmegtakarítás említett lehetőségével és azt egyáltalán nem tekintették visszaélésnek, sőt egy olyan lehetőségnek, amely a becsületes adós esetében a jelzálogos kölcsönök amúgyis magas mellékköltségeinek csökkentésére alkalmas. Kommentáromban a 17. §-hoz fűzött 21. jegyzetben a feljegyzés ismétlésének és az így elérhető illetékmegtakarításnak lehetőségére, mint megengedett és jogos eljárásra kifejezetten utaltam is. A törvény és a pénzügyminiszteri rendelet eredeti álláspontja