Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Magánjogi kodifikáció. [1. r.]

321 TANULMÁNYOK Magánjogi kodifikáció Illés József jubileuma alkalmából Amikor a közelmúltban a Pázmány Péter Tudományegyetem kiváló jogtörténeti professzora negyvenéves tanári jubileumát ülte, az utolsó negyven év emlékei szinte elnyomni látszottak annak az értékes kodifikátori munkásságnak az emlékét, amelyet Illés József tanszékének elnyerése előtt kifejtett. Pedig ez a munkásság főként a legnagyobb, bár tető alá még most sem került magyar jogászi munkálat, a polgári törvénykönyv előkészítése során érvényesült. E munkásságról a leghitelesebb adatokat magának Illés Józsefnek abból az emlékezetes előadásából ismerjük, amelyet egy másik jubileumon, a Magyar Jogászegylet fennállásának ötvenedik évfordulóján mint ünnepi szónok tartott.1 Ebben a beszédében Illés József, a törvényhozó gyakorlati jogpolitikai érzékével is felvértezett jogtudós, két évvel a Magánjogi Törvénykönyv törvényjavaslatának a képviselőházban történt benyújtása után, amikor a törvényhozás annak a külön törvénynek a megalkotása előtt állott, amely a kódex törvénnyé válásának útját volt hivatva egyengetni, arra az akkor még a jogászi közvéleményben kisebbségi véleménynek látszó álláspontra helyezkedett, hogy a kódex törvényerőre emelése nem időszerű. Azóta tizenkét év telt el, a kódex pedig ma sem törvény, a fejlemények tehát Illés Józsefnek igazat adtak. Tizenkét év azonban — különösen éppen az utolsó tizenkét év — elég hosszú idő ahhoz, hogy az annakidején hangoztatott érveket a mai helyzettel összemérve kérdés tárgyává tehessük, vájjon az azóta bekövetkezett fejlődés az ország határain belül és azokon túl nem alakította-e át annyira a helyzetet, hogy ma már más konklúzióra kell jutnunk. I. Csak természetes, hogy az a jogtudósunk, aki a Werbőczykultusz érdekében oly sokat tett, a fejtegetéseit a Werbőczy példaadására hivatkozással kezdte. A Hármaskönyv tartotta fenn a XVI. században három részre szakadt országban a jogrend egységét. Az ünnepi beszéd idejében azonban a Csonkaország törvényhozása csak az ország egyharmadrészére szólóan alkothatott új törvényt. „Míg a magyar jog minden erőszakos elnyomás ellenére is tovább él az elszakított részeken, addig nem lehet, hogy Csonka-Magyarországon új jog foglalja el a régi helyét. Éppen a Hármaskönyv történetéből a mohácsi vész után kell levonnunk a magunk számára a tanulságot/'2 1 Ünnepi beszéd a Magyar Jogászegylet 50 éves fennállása alkalmából tartott közgyűlésen. — M. J. É. Űj folyam, XXI. k., 109—110. füzet, 210— 222. 1. 2 I. m. 217. 1. 21