Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 10. szám - A beszerzési szerződések és az árszabályozás

626 de még kevésbbé érvényesíthető az a különbözet, mely akként állott elő, hogy a vevő által átvett áru árát az Árellenőrzés Országos Kormánybiztossága hónapokkal később a kötlevélbeli árnál alcsaonyabb árban állapította meg. A bíróság az alperes védekezését alaposnak találta. Nem vitás tényként megállapította, hogy az alperes szállítója a kapott rendelkezés ellenére az árut nem Nagykárolyba, hanem Nagykörösre szállította, úgyhogy ennek folytán az áru körülbelül kétheti késedelemmel csak 1941 április 11-ón érkezett a rendeltetési helyére. A késedelmes szállítás folytán a vevő felperesnek joga lett volna, hogy az áru átvételét megtagadja és a késedelmes szállításból eredő kárát az alperes ellen érvényesítse. Felperes azonban nem ezt tette, hanem az árut átvette, még pedig védekezése szerint azért, mert a vevőivel szemben fennálló szállítási kötelezettségének akart eleget tenni. Ez a védekezés azonban nem helytálló, mert a 3. alatt csatolt levél szerint 1941 április 3-án, tehát 8 nappal az átvétel előtt a felperes már azt közölte az alperessel, hogy a vevői az üzletet stornálták és kártérítési igénnyel fordultak hozzá. Felperesnek tehát semmi érdeke sem fűződött almoz, hogy az árut átvegye, hacsak nem az a hátsó gondolat, hogy miután a mai háborús viszonyok mellett bizonyos áruhiány van, az áru emelkedő vételárában meg fogja találni a késedelmes szállításból netán előállott kára megtérítését. Az áru átvétele mellett a késedelmes szállításból kifolyólag az állandó gyakorlat szerint kocsiálláspénzt, dangobát, szóval effajta költségeket lehet csak igényelni, nem pedig egyéb kártérítést, mint aminő a saját vevőinek a kárkövetelése, vagy a saját elmaradt haszna, vagyis olyan kárt, mint aminőt felperes a keresetlevéllel érvényesíteni kívánt. Még kevésbbé lehet olyan kárt érvényesíteni, mint amit felperes a mai tárgyaláson módosított kereseti kérelme szerint igényel, azt tudniillik, hogy alperes térítse meg azt a kárt, amely azáltal következett be, hogy hónapokkal később a m. kir. kormány az árut 160 pengővel maximálta, s így alperes a 160 pengő maximális ár és a kötlevélbeli 300 pengős vételár közti különbözet fejében fizessen 1960 pengő kártérítést. Minthogy a felperes által meg- és átvett áru felperes tulajdonába és birtokába ment, ennek következtében az áru későbbi sorsa az alperesre többé nem tartozott, ha tehát a felperes által átvett áru vételára a két hónappal később bekövetkezett maximáláskor kisebb összegben állapíttatott meg, mint a kötlevélbeli ár, úgy ennek a veszélyét kizárólag a felperes tartozik viselni, az ebből előálló kár tehát az alperesre át nem hárítható. Budapest, 1941. évi október hó 7. napján. Schwarz Jakab s. k., a választottbíróság elnöke. Büchler Izsó választottbíró, Káldor Sándor választottbíró, dr. Adorján Ferenc s. k., jogügyi titkár. (235/1941. v. b. szám.) Kártérítés terjedelme késedelmes szállítás miatt, figyelemmel a rendkívüli gazdasági viszonyokra. — (36.) A bíróság, bár az eladó szállítási késedelembe esett, mégsem kötelezte szállításra, hanem csupán kártérítésre, mert úgy találta, hogy a mai rendkívüli gazdasági viszonyok között a szállításra való kötelezés az egyik félre nézve méltánytalan előnyökkel járna, a másik felet pedig méltánytalan hátrányokkal sújtaná. A bíróság az alperes védekezését alaptalannak találta. Az Árellenőrzés Országos Kormánybiztossága 1941 július 17-én a kenderkóró árát métermázsánként 13 P 50 fillérben állapította meg ; a kereseti ügylet ezen 13 P 50 filléres árban jött is létre. Ha való az, hogy az Árellenőrzés Országos Kormánybiztossága 1941 augusztus 23-án