Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 10. szám - A beszerzési szerződések és az árszabályozás

627 egy intern rendeletet intézett a zombori főispánhoz, amely a kenderkóró árát métermázsánként 18 pengőben állapította meg, akkor is, tekintettel arra, hogy alperes maga sem állította, hogy a rendeletben visszaható hatályról szó lett volna, sem azt, hogy a rendeletben a 18 pengős ár egyúttal minimális árként is szerepelt volna, alperes nem volt jogosítva felperestől ennek a magasabb vételárnak a fizetését követelni, hiszen a minimális ár nemlétében a maximális árnál csak magasabban nem szabad eladni, de alacsonyabb árban igen, ennélfogva felperes jogosan tagadhatta meg ennek a magasabb árnak a fizetését és ha alperes e miatt állt el az ügylettől, úgy az elállás jogtalan volt. Bár a most kifejtettek szerint alperes szállítási késedelembe esett, a bíróság mégsem kötelezte alperest a kereseti kérelemhez képest szállításra, hanem csupán kártérítésre. Midőn a bíróság ekként döntött, azt a joggyakorlatot követte, amelyet az előző világháború alatt és az azt követő első években is állandóan követett, amidőn szintén nem állapított meg szállítást, hanem csak kártérítést, amely a szállításban, mint többen bennfoglaltatik. A bíróságot ezen állásfoglalásában akkor is és most is az vezette, hogy a rendkívüli viszonyokra való tekintettel a szerződéshez hű fél fokozottabban tartozik a másik felet a károsodástól megóvni, ebből kifolyólag a vevő nem választhatja a tőzsdei áruüzleti szokásokban részére biztosított azt a jogot, hogy teljesítést követeljen, mert ez a rendkívüli gazdasági viszonyok között az egyik félre nézve méltánytalan előnyökkel járna, a másikat pedig méltánytalan hátrányokkal sújtaná, hanem mihelyt arról értesült, hogy az eladó nem teljesít, fedezni tartozott magát és csak az ebből előállott árkülönbözetet követelheti a szállításban késedelmes féltől. Budapest, 1941. évi november hó 6. napján. Steiner Marcel s. k., a választottbíróság elnöke. Bartha Imre választottbíró, Dános Ármin választottbíró, dr. Adorján Ferenc s. k., jogügyi titkár. (407/1941. szám.) Perképesség. — (B7.) A bíróság I. rendű alperessel szemben a pert megszüntette, mert megállapította, hogy a keresetlevélen I. rendű alperesként feltüntetett M. J. örököseinek uradalma ezen szövegből kitűnőleg sem természetes, sem pedig jogi személy, így perképessége nincs. A bíróság I. rendű alperes perképességét a perrendtartás 75. §-a alapján hivatalból tette vizsgálat tárgyává és megállapította, hogy a keresetlevélen I. rendű alperesként feltüntetett M. J. örököseinek uradalma ezen szövegből kitűnőleg sem természetes, sem pedig jogi személy és ennélfogva per képessége nincs. A kereset nem nevezi meg az uradalom tulajdonosait az örökösöket, továbbá azt sem állítja, hogy az örökösök ismeretlenek lennének, mely esetben az örökösök számára ügygondnokot lehetett volna kirendelni : sőt a keresetlevél szerint M. J. örökösei uradalmának tulajdonosa M. J.-né, azaz a keresetlevél szerinti II. rendű alperes. Ebből kitűnőleg a felperes más név alatt I. rendű alperes gyanánt is tulajdonképpen II. rendű alperest perelte. Ezért a Pp. 75. §-ának 3. bekezdése értelmében a bíróság az I. rendű alperessel szemben az eljárást ítélettel megszüntette. Budapest, 1941. évi július hó 18. napján. Dr. Domony Móric s. k., a választottbíróság elnöke, dr. Glatz János, dr. Papp-Szász Tamás választottbírák, dr. Sebestyén Péter s. k., jogügyi titkár. (277/1941. szám.) A budapesti kir. ítélőtábla P. V. 7088/1941/1. számú végzésével a választottbíróság határozatát indokainál fogva helybenhagyta. Adorján Ferenc