Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - A háborús gazdálkodás Európában. Baranyai Lipót beszéde a Magyar Nemzeti Bank közgyűlésén

67 meg, amelyekkel a legmerészebb pénzgazdálkodásnak is számot kell vetnie. Megtanultuk ennek folytán azt is, hogy a hadigazdálkodás sikeres viteléhez elsősorban nem pénzre, hanem materiális javakra van szükségünk ; a pénz ezeket a javakat nem pótolja, hanem csupán azok forgalmát közvetíti. Jó pénzgazdálkodást tehát csak akkor lehet folytatni, ha magát a finanszírozandó folyamatot megismertük és tudjuk, hogy ez a folyamat miként zajlik le és milyen következményekkel jár a javak reális világában. A finanszírozásnak az így megismert folyamathoz kell alkalmazkodnia ; ha ezt teszi, akkor jó, ha nem ezt teszi, akkor rossz. Hogy a közfelfogás e tekintetben valóban nagyot fejlődött, mutatja az, hogy az emberek figyelme mindinkább a javak felé fordul és szinte divattá vált a jelszó, hogy ,,ne pénzben, hanem javakban tessék gondolkodni \" Ennek előrebocsátása után és az idézett jelszónak megfelelően, érdekes volna, ha a hadigazdálkodás folyamatának részletes analízisébe bocsátkozhatnánk. Sajnos, az időnk erre nem futja ; de talán nincs is szükség rá, hogy ezt megtegyük. A mi szempontunkból elég, ha a lényeget emelem ki. A lényeg pedig abban van, hogy a hadigazdálkodás kettős feladat elé állítja a gazdasági életet. Az egyik abban áll, hogy az iparnak ki kell gyártania magukat a hadijavakat, amelyek a dolog természeténél fogva mindig igen nagy volument képviselnek. A másik feladat abból adódik, hogy a hadiiparoknak a megszokott mértéket lényegesen meghaladó foglalkoztatása hirtelen felszökő konjunktúrát indít meg, amely a polgári fogyasztás igényeit is igen erősen megnöveli. A tapasztalat azt mutatja, hogy a termelési apparátus ennek a kettős megterhelésnek egyideig mindenütt eleget tett ; de viszont mutatja azt is, hogy mindenütt bekövetkezett egy időpont, amelyen túl a termelési apparátus a kapacitások kimerülése miatt, a nyersanyagellátás nehézségei miatt vagy más okból — a vele szemben támasztott igényekkel nem tudott többé teljes mértékben lépést tartani. Mihelyt ez bekövetkezett, nyilvánvalóvá vált, hogy a kétféle szükséglet között — a hadi és a polgári szükséglet között — választani kell. Sehol sem volt kétség abban, hogy a prioritás a honvédelmi szükségletet illeti meg. Ebből az egyöntetű állásfoglalásból egyöntetűen következett, hogy a polgári fogyasztást korlátozni kellett. Restrikciók léptek életbe, amelyek a vásárlási szabadságot — és ezen keresztül persze magát a fogyasztást is — megszorításoknak vetették alá. így alakul az a folyamat, amelyet a háborús gazdálkodás a javak világában kivált ; javakban gondolkodva a folyamat lényege — mint láttuk — két princípiumon nyugszik ; a termelési apparátus lehető legteljesebb kihasználásán és a civil fogyasztásnak a szükséghez mért megszorításán. A pénzre visszatérve, a pénzgazdálkodás csak akkor jó, ha ezt a folyamatot hajszálnyi pontossággal követi és fedi ; ha ezt nem teszi, akkor — mint az imént már mondtam — a pénzgazdálkodás rossz és ha rossz, akkor