Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - A háborús gazdálkodás Európában. Baranyai Lipót beszéde a Magyar Nemzeti Bank közgyűlésén

68 meg kell buknia. Ha így állítom be a dolgokat, — és azt hiszem, helyesen állítom be őket — akkor nyilvánvalóan egészen mindegy, hogy pénzben vagy javakban gondolkodunk-e. A lényeg az, hogy helyesen gondolkodjunk ; helyesen gondolkodva, mindkét esetben ugyanarra az eredményre kell jutnunk. Gondolatmenetemet tovább fűzve, az eddig taglalt matériából a restrikciók kérdését ragadom ki, hogy azt közelebbről is szemügyre vegyük. Amit a javak nyelvén szólva a „fogyasztás korlátozása"-n&k nevezünk, azt a pénz nyelvén „takarékosság"-nák szoktuk hívni. Ennek a takarékosságnak mindenképpen alá kell magunkat vetnünk, mert e nélkül — mint láttuk — a honvédelem szükségleteit kielégíteni nem lehet, már pedig sehol sincs és nem is lehet kétség a tekintetben, hogy a honvédelmet a kor követelményeinek megfelelő szintre kell emelni és ezen a szinten meg is kell tudni tartani. Ez azonban áldozat nélkül nem lehetséges és az áldozat éppen a takarékosságban áll. Európa kormányai meg is tesznek mindent, hogy az áldozatkészség gondolatát a köztudatba belevigyék és az ennek megfelelő takarékosságot ki is váltsák ; ezt a célt szolgálják a fogyasztást korlátozó rendelkezések, a felemelt és új adók. Mindez azonban nem elég. Kell, hogy a restrikciók elviselésén és az adóink befizetésén felül önként is takarékoskodjunk ; erre valók az állam által kibocsátott kölcsönök. Emlékeztetek itt arra, amit a pénzügyminiszter úr a költségvetési vita során ezzel kapcsolatban kifejtett. A konklúziókat levonva, a pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy az erdélyi részek visszatérése alkalmából, az ország egész társadalmához appellálva, kamatozó nyereménykölcsönt szándékozik kibocsátani. Én a magam részéről nemcsak kívánatosnak, hanem egyenesen szükségesnek tartom, hogy ennek a felhívásnak tehetsége szerint mindenki eleget tegyen ; az 50 pengőnek itt épp akkora jelentősége van, mint a millióknak. A takarékosság szerepe és jelentősége más és nagyobb, mint normális időkben. Normális időkben a takarékosság az egyéni és a nemzeti vagyon gyarapodását szolgálja ; háborús időkben a takarékosság ennél több ; a gazdasági életnek egyik legfontosabb regulátora. Az imént mondottam, hogy a helyesen vezetett pénzgazdálkodásnak a javak világában lezajló processzushoz kell hozzáigazodnia ; ezt azonban szigorú és áldozatkész takarékosság nélkül elérni nem lehet. Tovább megyek : az a társadalom, amely a takarékosságot megtagadja és az ezzel járó áldozatokat nem vállalja, az a maga gazdasági életét inflációba sodorja. Ezt a szót nem riasztás céljából használom. Nem tekintem inflációnak azt, ha egyes áruk ára emelkedik ; az egész árszint emelkedését se tekintem inflációnak akkor, ha az emelkedést a gyenge termés, a szűkösebb nyersanyagellátás, az importált áruk drágulása vagy más efféle okok váltják ki. Az igazi infláció akkor következik be, ha az egész árszint megállás nélkül, vagy csak rövid pihenőkkel szakadatlanul emelkedik. Nálunk ilyen infláció nincs és nem is