Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 1. szám - A beszerzési szerződések és az árszabályozás

55 kok rendelkezésére, de a jegybank — amelyre a bankok likviditásának a fenntartása úgyis nagy terhet ró — igen nehéz helyzetbe juthat, ha a magánbankok betétei értékzáradékosak. Megoldhatatlan a helyzet akkor, ha magánbankok hitelteremtése túlzott méreteket öltött s ennek folytán különben is megnövekedett a bankok készpénzszükséglete. Ilyenkor a jegybank készfizetésének a felfüggesztése s a valuta külföldi értékének ennek folytán előálló süllyedése sem eredményezné a fizetési mérleg kiegyensúlyozását, aminek következtében a valuta elértéktelenedése csak folytatódnék, a bankjegyforgalom pedig emelkednék (ha u. i. a girális pénz mennyisége emelkedik, úgy — mivel a girális pénz és a készpénz mennyisége között bizonyos aránynak kell fennállania — a bankjegyforgalomnak Lozzá kell idomulnia a pénzforgalomhoz). E meggondolás alapján a szerző arra a megállapításra jut, hogy az aranyzáradékot a magánbankok betéteire Liierjazttmi általában nem szabad, mert ha a pénz elértéktelenedik, akkor a bankok úgyis képtelenek a betéteket az elértéktelenedésnek megfelelő magasabb papírpénz összegben visszafizetni ; vagy belebuknak ebbe a bankok, vagy — ha a jegybank segítségükre siet — akkor a pénz teljes elértéktelenedése elkerülhetetlen. 4. Az értékzáradékok fajainak vizsgálata során a szerző arra a megállapításra jut, hogy az aranyzáradék ma már alkalmatlan az értékállandóság biztosítására. .Ami a külföldi pénznem kikötését, az u. n. a valutazáradékot illeti, az utóbbi évek nagy devalválási hulláma erősen megrendítette a közönségnek a külföldi valutákba vetett bizalmát. De a valutazáradékot a valutapolitika sem látja szívesen, mert abban a pénzpolitika bizonyos mérvű kerékkötőjét látja s ezenfelül az ország pénzébe vetett bizalmatlanságnak is minősíti. Nem hozhatók fel ellenben ezek a kifogások az ellen az értékzáradék ellen, amely a szerző szerint valamennyi értékállandósági záradék közül a legtökéletesebben fejezi ki a pénz értékállandóságát : t. i. az indexzáradék ellen. Ez a pénz belföldi vásárlóerején alapulván, független a külföldtől s az aranyzáradékkal és a valutazáradékkal szemben nagy előnye az is, hogy az indexek meghatározásánál — még ha az hivatalosan történik is -— a kormánynak sokkal kisebb befolyása van, mint az arany és a valutaárak meghatározásánál. Devizakényszergazdálkodás idején is a tényleges piaci helyzet szerint kialakult értéket alkalmazza. Nehéz persze megtalálni a pénz belföldi vásárlóerejének általánosan elismert módját. A hitelügyleteknél — mind az adós, mind a hitelező szempontjából — a megélhetési költségzáradék látszik a legmegfelelőbbnek, éspedig a kormány által megállapítandó, egységes indexzáradék, egységes kiindulási évvel (1929;. Egyszerűsítés kedvéért azt is be lehetne vezetni, hogy a 10°o-nál kevesebb áremelkedések és csökkenések nem vétetnek tekintetbe. Nem kívánatos azonban a megélhetési indexzáradék túlságosan kiterjedt alkalmazása sem. így pl. a munkabéreknek és tisztviselői fizetéseknek megélhetési költségindex alapján való megszabása agrárországban, ahol az élelmiszerárak különösen ingadozók, nehézségeket okozhat. E helyett helyesebb magának az indexvalutának a bevezetésére gondolni, amelynek különben az indexzáradék előfutárja. Az indexvalutarendszer bevezetését eddig még csak Svédország kísérelte meg, amikor 1931-ben, az aranyalapról való letéréskor, a parlament arra utasította a jegybankot, hogy