Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 10. szám - A beszerzési szerződések és az árszabályozás

619 1930 : V. t.-c. 115. §-a a fentebbiek szerint megjelöl, már magában is megállapítja. Ha tehát a szóbanforgó társas viszony nem is alakult olyképpen, hogy a felperes csupán tökét bocsátott az alperes rendelkezésére, a felek között a fentiek szerint fennállott jogi helyzet folytán a köztük levő viszonyra mégis a csendes társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az 1930 : V- t.-c. 115. §-ának rendelkezése szerint a vállalat ügyletei egyedül a vállalat tulajdonosát jogosítják és kötelezik. Azokból a csendes társra harmadik személyekkel szemben sem jogok, sem kötelezettségek nem származnak. Ebből a rendelkezésből pedig következik, hogy az alperes a vállalkozásból eredő követelések felett jogosan rendelkezhetett, és azokat a felperesnek vele szemben fennálló esetleges követeléseire és jogaira való tekintet nélkül harmadik személyre jogosan engedményezhette, vagy elzálogosíthatta és a rendelkezési jogának gyakorlása körében harmadik személyekkel színlelt ügyletet kötött is, ez a körülmény a csendes társnak harmadik személyekkel szemben való jogállását meg nem változtatja. Az alperes rendelkezési jogának egyedüli korlátja csupán az, hogy az engedményezéssel a felperes jogait rosszhiszeműen ki nem játszhatja. (C. VII. 2249/1941.) Vétel. — (186.) A hitelbe eladó fél a hitelezéssel kapcsolatos újabb adásvételi ügyletet nem tartozik teljesíteni, ha a hitelben vásárló fél a korábbi adásvételi ügyletből eredő fizetési kötelezettségét nem teljesíti. (C. IV. 3267/1941.) Del eredére. — (187.) Felperes mint vezérképviselő által szerzett ügyletek kötésénél a vevő hitelkeretét a felperes javaslata alapján az alperesek állapítják meg és ezt a hitelkeretet a felperes köteles pontosan betartani, ellenkező esetben a hitelezett egész összegért ,,100%-os del eredére szavatossággal" tartozik az alpereseknek. Alaptalan a felperesnek az a panasza, hogy őt egyes vevők perlésével felmerült per- és végrehajtási költségekkel terhelni nem lehet. Kétségtelen ugyanis, hogy a vevők számláikat nem rendezték, jóllehet azok régen esedékesek voltak és hogy ezeket a vevőket az alperesek fizetésre fel is szólították. A felperes tudott arról, hogy az alperesek által perelt vevők kötelezettségüket nem teljesítették. A vevők ellen folytatott per és végrehajtás költségeiért tehát a felperes, aki lényegében kezesi kötelezettséget vállalt már ezen az alapon is, de azért is felelős, mert a megállapodás szerint az alpereseknek az üzletekkel kapcsolatos minden néven nevezendő kára megtérítésére kötelezte magát, ami azt jelenti, hogy nemcsak a vevők által meg nem fizetett vételárnak, hanem az alpereseket a nem pontos teljesítés folytán ért egyéb kárnak megtérítését is magára vállalta. Az alpereseknek minden néven nevezendő kára csak akkor térül meg, ha a felperes kiegyenlíti az alpereseknek az esedékes követelések perlésével felmerült költségeit is. (C. VII. 2683/1941.) Elszámolás. — (188.) Peres felek a köztük fennálió üzleti összeköttetésre nézve elszámoltak, alperes pedig az elszámolást követően tartozását levélben elismerte. Alperes az elszámolást és az azon alapuló tartozás elismerést tévedés címén sikertelenül támadja. Elszámolást ugyanis tévedés címén csak ama tételek megjelölésével lehet támadni, amelyeknél a tévedés állítólag történt. Ebből pedig okszerűen következik, hogy a tévedés fennforgása csak tüzetesen megjelölt számadási tételeknél lehet vizsgálat tárgya és így alperesnek általánosságban tartott az az előadása., hogy a felperes az