Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 10. szám - A jelzálog alkotórészeinek és tartozékainak összeírása a 24.000/1929, I. M. számú rend. 9. §-ának 2. bekezdése alapján

603 rendszernek bevezetésére és így az indokok ismerete nélkül kell hozzáfűznünk egynéhány megjegyzést. A megfelelő vezető megnyerése a magánvállalatnak egyenesen létérdeke. Az igazi vezetőit felkutatni, csalogatni kell a vállalathoz. De a jól megalapozott és kitűnően vezetett magánvállalatoknál többnyire nem azt látjuk, hogy a közgyűlés, az igazgatóság vagy akár a kormány elindulnak — megkeresni a hivatott vezetőt. Hanem éppen fordítva történik a vállalatnak és a hivatott, vezetőnek egymásra találása. A vezető maga létesíti azt a vállalatoty amelyet vezetni akar és maga választja ki munkatársait. Ő lép a tőkepénzesek elé terveivel és gyűjti össze azt a tőkét, amely egyedül és kizárólag benne bízik. Szentül meg vagyunk győződve, hogy kormányunk a most kifejtettelmek teljes mértékben tudatában van. És különösen a rendelet 4. §-ában szabályozott bizottság tagjainak megválogatásával, de meg a kifogásolási jog gyakorlásával is teljes mértékben meg fogja nyugtatni a gazdasági életet a felől, hogy magánvállalatoknál a komoly és a nemzet érdekében valóban hivatott vezetők megválogatása és gazdasági tevékenysége továbbra is annak lesz elvitathatatlan joga, aki a tőkét előteremti és vállalja a felelősséget. (Ku) A jelzálog alkotórészeinek és tartozékainak * j összeírása a 24.00011929, I- M. számú X ; rend. 9. §-ának 2. bekezdése alapján Alig van ennek a rendeletnek olyan intézkedése, amely kevésbbé ment volna át az életbe, mint ez a rendelkezés. Az irodalomban azzal tudomásunk szerint senki sem foglalkozott. Gyakorlati jogászok annak jelentőségét többnyire nem ismerik fel; igen előkelő oldalról hallottunk olyan bírálatot, amely szerint ez a szabály végrehajtási eljárásunk rendszerébe bele nem illeszthető, s tény az, hogy ezt a jogeszközt a gyakorlatban, néhány pénzintézeten kívül, alig vagy éppen nem s általában kevés eredménnyel veszik igénybe. Jogosult-e ez az állásfoglalás? Meggyőződésünk szerint nem. A szóbanlévő szabály szervesen beleilleszkedik jelzálogi és végrehajtási jogunk rendszerébe s nagyon is alkalmas arra, hogy a jelzálogos fedezet biztonságát emelje. A R. 9. §-ának 2. bekezdése különleges eljárást létesít annak az eredménynek elérése végett, ami a német ingatlan-árverési törvény (Zwangsversteigerungsgesetz) értelmében a BGB. 1120—22. §-aiban írt dolgokra már a jelzálogos ingatlan végrehajtási igénybevétele (Beschlagnahme) s az ennek következtében létesülő elidegenítési és terhelési tilalom következtében beáll. (Lásd: Planck Kommentár 4. kiad. III. köt. 807—809. old.) A R. szóbanlévő szabályainak helyes megvilágításba való hozatala végett azokat a jelzálogjogról szóló törvény (1927:XXXV. tc. = Jt.) 25. és 27. §-aival kell kapcsolatba hoznunk, amelyek az