Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 10. szám - A jelzálog alkotórészeinek és tartozékainak összeírása a 24.000/1929, I. M. számú rend. 9. §-ának 2. bekezdése alapján

604 alkatrészek és tartozékok, valamint a termények (gyümölcsökJ tekintetében határolják körül a jelzálogjog tárgyi terjedelmét s gondolnunk kell a 24.000/1929. I. M. sz. rendelet ( = 11.) 6—7. §-aira és a 9. §-ának 1. bekezdésére, amely jogszabályok azt. határozzák meg, hogy a mondott alkatrészek, tartozékok és termények közül melyek kerülnek az ingatlannal együtt árverésre. Ha már most emlékezetünkbe idézzük azt, hogy a Jt. 27. és 28. §-ai szerint a termények, alkotórészek és tartozékok e minősége bizonyos esetekben megszűnik s azokon a jogszerű szerző tulajdont szerezhet akkor is, ha joga rangsorban a jelzálogjog után következik és ennek megfelelően ezek a dolgok a R. 6. §-ának 1. bekezdése értelmében az ingatlannal együtt nem is kerülnek árverésre — egyszerre világos előttünk a R. 9. §-ának 2. bekezdésében foglalt jogszabály célja: az nem más, mint módot adni a jelzálogos hitelezőnek arra, hogy az árverés napjáig elváló alkot órészeknak, tartozékoknak és terményeknek a jelzálogjogi kötelékből való kiválását megakadályozhassa, ezeket a jelzálogjogi kapcsolatban, elválásuk dacára, megtarthassa, azokra ennélfogva kielégítési jogát a Jt. 25., 27. és 28. §-ai érelmében továbbra is fenntarthassa, — a R. szóhasználata szerint kielégítési jogát érvényesíthesse — aminek logikai következménye azután az, hogy ezek az alkotórészek, tartozékok és termények a R. 6. §-ának 1. bekezdése értelmében az ingatlannal együtt „tárgyai az árverésnek". A jelzálogos hitelezőnek ilymódon szerzett ez a joga most vázolt természeténél fogva olyan, hogy azzal szemben az ú. n. zöldhitelt vagy termelési előleget folyósító hitelezőnek a terményeken stb., elválásuk után, tehát mint ingóságokon fennálló és különben előnyös kielégítési joga sem érvényesül, feltéve, hogy a R. 9. §-ának 2. bekezdésében meghatározott összeírás és becslés előbb történt meg, semmint azokat a zöldhitelt vagy termelési előleget folyósító hitelező a gazdavédelmi jogszabályokban írt korlátozások alól kivett e követelése alapján ingókként végrehajtásilag lefoglalta volna, ahogyan ezt az 1930/1940. M. E. sz. rendelet 2. §-a, a korábbi évekből származó ú. n. zöldhitel-rendeletekkel egybehangzóan — kimondja. Gyakorlati jelentősége tehát ennek a szabálynak igen nagy: a végrehajtási jogot nyert jelzálogos hitelező ily módon kielégítési jogát érvényesítheti az erdő faállományán, a szántóföld gabonatermésén, a kenderen stb., amit a jelzálogos adós egyébként a Jt. 27—28. §-ai értelmében elválaszthat s értékesíthet anélkül, hogy annak ellenértéke a jelzálogos hitelező kielégítését szolgálná. Itt közbevetőleg mindjárt megjegyezzük, hogy ezzel az összeírással és becsléssel a végrehajtást szenvedő jelzálogos adóson sérelem nem esik, mert ha a végrehajtató jelzálogos hitelező ezzel a jogával él, nemcsak neki, hanem a végrehajtást szenvedőnek is módjában áll a végrehajtási eljárás folyamán a Vht. 159. és 160. §-ai és a R. 6. § utolsó bekezdése szerint becslést kérni és ezzel a kikiáltási ár megfelelő felemelését kieszközölni.