Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 10. szám - Magánvállalatok vezetőinek kiválogatása

602 szelekció ugyanis nem egyszerű hivatalos ügy, hanem — művészet. Széchenyi István gróf is legnagyobb művészetnek az „emberválogató művészetet" minősíti. A magánvállalatok vezetőinek kiválogatása a 7140/1941. M. E. sz. rendelet kibocsátásával egészen új állomáshoz jutott. Ez a rendelet hatályon kívül helyezi a 2240/1938. M. E. sz. rendeletet, amely a beavatkozást csak nagybankoknál és biztosító vállalatoknál és csak két közérdekű intézmény független vezetőjének engedi meg. E helyett a kormánynak (az illetékes miniszternek a pénzügyminisztérrel egyetértve) döntő befolyást biztosít minden jelentősebb bel- és külföldi magán- és közérdekű vállalat vezetőinek és 24.000 P összjavadalmazást meghaladó alkalmazottjainak kiválogatásánál. A „döntő befolyás" abban áll, hogy a miniszter „kifogást" emelhet az alkalmazás, a megbízás és a javadalmazás összege ellen és ezt a kifogást indokolni nem köteles! A kifogás lehetetlenné teszi az alkalmazást, a megbízást vagy azok meghosszabbítását és a megállapított javadalmazás folyósítását. Panasznak helye ellene nincsen. Biztosítéknak egyedül az vehető, hogy a miniszter — döntés előtt — meghallgatja egy bizottság véleményét (amely véleményhez jogilag kötve nincsen), másrészről, hogy ha a bejelentéstől számított 30 nap alatt nem közli a kifogást a vállalattal, ez a negatívum jóváhagyásnak számít. A kormány beavatkozása érvényesül valamennyi olyan részvénytársasággal, szövetkezettel és nyilvános számadásra kötelezett korlátolt felelősségű társasággal szemben, amelynek saját tőkéje a 250.000 P-t meghaladja, vagy amelyben az értelmiségi munkakörben alkalmazottak száma 15-nél több; továbbá a P.K. tagjaival (a részvénybankokkal, községi takarékpénztárakkal, külföldi pénzintézetek belföldi fiókjaival és önálló hitelszövetkezetekkel), a biztosító magánvállalatokkal, külföldi vállalatok magyarországi fiókjaival és a felsorolt vállalatok érdekkörébe tartozó valamennyi kereskedelmi társasággal szemben. Nincsen kivéve egyetlen jelentős vállalat sem. De nincsenek kivéve a családi részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok sem. Feltűnő, hogy ez a döntő beavatkozás független az állami támogatástól és a rendkívüli viszonyoktól is. Tehát a kormánytól függ, hogy ki legyen egy tisztán magáncélú és magántőkével dolgozó részvénytársaság vezérigazgatója. Másrészről a rendeletben semmi sem utal arra, hogy tisztán kivételes, átmeneti időre szóló rendszabályokról van itt szó. Kétségtelen, hogy ez a kivételes felhatalmazás (1941:XI. tc. 1. §-a) alapján, kibocsátott rendelet a tisztán magánvállalatok autonómiájába való beavatkozásra olyan tág lehetőséget nyújt, amelyhez fogható példát sem háborús, sem békebeli gazdaságpolitikánk mindezideig fel nem mutatott. A magyar gazdasági életnek ez az új „alaptörvénye", sajnos, indokolás nélkül jelent meg. Nem tudhatjuk, milyen tapasztalatok, visszaélések, vagy célkitűzések késztették a kormányt ennek az új