Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 10. szám - Szövetkezeti visszatérítés és osztalék elévülése

599 térítésre egy évi elévülési időt állapít meg, a tag az alapszabályok elfogadásával a 32 évi elévülési idővel szemben az 1 évi elévülési időt fogadta el. A magánjogi szabályokkal tehát nemcsak hogy nem ellenkezik, hanem azoknak egyenesen megfelel a visszatérítés elévülésének egy évben való megállapítása. Az elévülési idő meg nem rövidíthetősége logikailag sem tartható fenn. A visszatérítés az üzleti felesleg egy részének visszajuttatása a tagokhoz. Ha ezt a visszajuttatást mint a tagok alapszabályszerű igényét fogjuk fel, akkor az előbb említett kötelemhez jutunk, az elévülés megrövidítését tehát el kell ismernünk. Ha pedig a visszatérítést önkéntes juttatásnak tekintjük, akkor az imperfekt kötelmeknek „szabad szolgáltatási" fajával állunk szemben. Ennek a quasi naturális obligationak szolgáltatási feltételeit a teljesítést vállaló, tehát a szövetkezet állapítja meg. Ezt az egyoldalú, szabad megállapítást nem zavarja a szövetkezet jogi konstrukciója sem. Mert a szövetkezetet: 1. vagy a tagok tulajdonának tekintjük, a tag tehát a visszatérítést a szövetkezeten keresztül önmagától követeli és ebben az esetben, mint önszerződő fél követelésének felvételét minden sérelem nélkül záros határidőhöz kötheti; 2. vagy a szövetkezetet önálló jogi személyiségnek tekintjük — és ez a helyes, — a tagot pedig bevásárlónak, a szövetkezet szolgáltatásait igénybe vevő harmadik személynek és ebben az esetben a szövetkezet a kötelezettség nélküli juttatás feltételeit megállapíthatja, tehát jogosult a 32 évi elévülési időt korlátozni. Áll ez annál is inkább, mert a tag nem a tagságból folyó kötelezettségeik ellenértékeként kapja a visszatérítést, hanem a szövetkezet szolgáltatásainak igénybevételéért, az üzleti eredmény előidézéséért, még akkor is, ha a szövetkezet a visszatérítést csak tagjainak adja meg, holott az üzleti eredmény előidézésében idegenek is részt vettek vagy részt vehettek. A 32 évi elévülési idő fenntartása ellenkezne a Kereskedelmi törvénnyel is. A Kt, 30. §-a szerint a kereskedő üzleti könyveit, iratait és levelezéseit 10 évig köteles megőrizni. Abból, hogy a szövetkezet az iratokat 10 év leteltével kiselejtezheti, a kereskedőre (szövetkezetre) csak perjogi bizonyítási hátrányok származhatnak. A visszatérítési igénynek rendszerint a szövetkezet szolgáltatásainak igénybevétele az alapja. Az egyes tagnak bizonyítania kell azt, hogy a szolgáltatásokat milyen mérvben vette igénybe, mi a visszatérítés összegszerű alapja. A szolgáltatások mérvét általában a szövetkezet szokta nyilvántartani, tehát a 10 évi határidő letelte után bekövetkezett iratkiselejtezés nemcsak a visszatérítés összegének kiszámítását teszi lehetetlenné, de a szövetkezet abba a kellemetlen perjogi helyzetbe kerülhet, hogy az igénylő által előterjesztett bizonyítékokat és állításokat saját üzleti irataival sem ellenőrizni, sem cáfolni nem tudja. Ez tehát közvetve a Kt. 30. §-ának hatályon kívül helyezését jelentené. Végül meg kell jegyeznünk, hogy a 32 éves elévülési idő fenntartása könyvelési és mérlegtechnikai nehézséget okozna, mert a fel nem vett visszafizetéseket 32 évig kellene az üzleti könyvekben nyilván-