Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 10. szám - A csendes társaság

594 viszontbiztosításba adó fél a vagyonát mibe invesztálja és hogy az invesztíció eredményeként) nyereség, vagy veszteség áll-e elő. A partiarius hitelügyletnél a hitelező kétségtelenül résztvesz az adós vállalatában, hiszen az általa rendelkezésre bocsátott összeget az adós vállalatában felhasználja. Ezenkívül az adós a vállalatában elért nyereség egy részét a hitelezővel meg is osztja. Csendes társaságnak e jogviszonyt mégis csak akkor lehetne tekinteni, ha az nemcsak bizonyos ügyletekre, hanem a vállalat egészére kiterjedne és ha a tőkét rendelkezésre bocsátó fél nemcsak nyereségrészesedést köt ki a maga számára, hanem a veszteséget is viseli. Ugyanez áll a nyereségrészesedés mellett létrejött szolgálati jogviszonyra is. A törvény szövege mellett a részvénytársaság vezérigazgatója, aki az évi nyereség bizonyos százalékára tarthat igényt, csendes társnak tekintendő, dacára annak, hogy a veszteségben nem osztozik és hogy nyilván nem volt szándékában csendes társként szerepelni. Bírói gyakorlatunk ugyanis a Reichsgericht gyakorlatával egyezően „vagyoni betét" alatt nemcsak pénzt ért, hanem minden forgalomképes vagyoni értékű szolgáltatást, így a felbecsülhető értékű személyes szolgálatot is. E kérdésnek nemcsak jogdogmatikai, hanem a jogbiztonságot érintő igen fontos gyakorlati jelentősége is van. A magyar törvény ugyanis a német kereskedelmi törvényen is túlmenve, oly rendelkezéseket tartalmaz, amelyek ellentétben állnak a csendes társaságnak azzal a közfelfogásban kialakult alapelvével, hogy a csendes társ és a vállalkozó közti jogviszonyt semmiben sem érinti a vállalkozó és az ő hitelezői, illetve adósai közti jogviszony. A törvény 120. §-a szerint ugyanis a társasviszony megszűnte esetén a csendes társ végkielégítési illetményének kiszolgáltatására irányuló követelését nem érvényesítheti oly harmadik személy hátrányára, akinek a vállalat tulajdonosa ellen a vállalatot érintő ügyletből kifolyólag követelése van. Ha ily követelés a társasviszony megszűntekor kielégítetlen marad, azokkal a vagyonértékekkel, amelyeket végkielégítési illetmény fejében kapott, a csendes társ a hitelezőnek az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint felelős. A partiarius ügyletek és a viszontbiztosítási szerződés feleire nézve tehát nagy jelentősége van annak, hogy jogviszonyuk nem minősül-e csendes társaságnak. Ha a csendes társasági jogviszony megszűnik és megállapítást nyer az az összeg, amely az addigi csendes társnak jár, akkor nézetem szerinti megszűnik az a többlet is, amelyet a kölcsönügylettel szemben az animus contrahendae societatis fennforgása jelent s a csendes társból egyszerű hitelező lesz. A törvény előbb említett rendelkezése szerint azonban ez az immár egyszerű hitelezővé vált csendes társ kénytelen követelését hátrahelyezni a többi hitelezőkkel szemben és azt tulajdonképpen csak akkor veheti fel, ha az összes többi hitelezők már megkapták követelésüket. Ez a rendelkezés sem jogi, sem gazdasági szempontból nem indokolt. Lehet, hogy a tör-