Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 10. szám - A csendes társaság

593 ségét a könyvek és egyéb iratok alapján megvizsgálni. Evi mérlegel, készíteni, könyveket vezetni s a könyveket és iratokat megőrizni nyilván csali bejegyzett kereskedő köteles s így a törvényhozó is bizonyára arra gondolt itt, hogy bejegyzett kereskedő fog a csendes társsal szemben vállalkozóként szerepelni. A jogbiztonság érdekében is célszerű a csendes társaság intézményét a kereskedelmi jog területére szorítanunk. Ezzel is csökkentjük a konfúzió gyakorlati lehetőségét a csendes társaság és a partiarius kölcsönügylet között. A törvény a német kereskedelmi törvénnyel egyezően megadja a lehetőséget oly csendes társaság létesítésére is, amelynél a csendes társ a veszteség viselésében egyáltalán nem vesz részt, önkéntelenül is Goethe szavaira kell gondolnunk: „Es érben sich Gesetz' und Rechte wie eine ewge Krankheit fort, sie sehleppen von Geschlecht sich zum Geschlechte und rücken sacht von Ort zu Ort." Ez a német kereskedelmi törvénytől örökölt szabály, mint már e^őbb kifejtettem, ellenkezik a csendes társaságnak a történelmi fejlődés eredményeként a jogi közfelfogásban kialakult fogalmával és egyben lehetetlenné teszi a határozott megkülönböztetést a csendes társaság és egyéb jogviszonyok, mint például a viszontbiztosítás, a partiarius hitelügylet, vagy a nyereségrészesedés melletti szolgálati szerződés között. Ezenkívül a törvény nem emeli ki eléggé azt az egyébként a kúriai gyakorlat által is a csendes társaság ismérvének tekintett körülményt, hogy csendes társaság csak az egész vállalatban, vagy annak egy önálló ágában való részvétel esetén áDhat fönn. Ha ezt a két kritériumot, vagyis egyrészt a veszteségben való osztozást s a velejáró társasági jelleget, másrészt az egész vállalatban, vagy annak egy önálló ágában való részvételt figyelmen kívül hagyjuk, úgy menthetetlenül összeelegyedik a csendes társasági jogviszony az előbbemlített egyéb jogviszonyokkal. Itt van például a viszontbiztosítási szerződés. A német Reichsgericht éppen a német kereskedelmi törvénynek véleményem szerint helytelen rendelkezése folytán egyre inkább oda hajlik, hogy a viszontbiztosítási szerződést csendes társasági szerződésnek tekintse. Ez nyilván helytelen, mert a viszontbiztosítási szerződésben a felek érdekei bizonyos fokig ellentétesek maradnak, nem olvadnak össze a társaság harmóniájában. A viszontbiztosításba vevő fél nem a viszontbiztosításba adó fél vállalatának mint olyannak veszteségeihez járul hozzá, hanem az egyes biztosítási ügyletekből eredő fizetési kötelezettségek fedezéséhez. A viszontbiztosítási díj sem nyereségrészesedés, hanem a kockázatviselés ellenértéke. Még akkor sem lehet a vállalatban való részvételről beszélni, ha valamely biztosító vállalat az egész biztosítási állományát viszontbiztosításba adja. Ebben az esetben is csak a biztosítási állományba tartozó ügyletek körül van a viszontbiztosításba vevő fél érdekelve, de a viszontbiztosításba adó fél vállalatának egészében nem. Így például nem érdekli az, hogy a 38