Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 10. szám - A csendes társaság

588 léteiből kifolyólag harmadik személyekkel szemben sem jogai, sem kötelezettségei nem keletkeznek. A csendes társaságnak ezzel a köztudatban kialakult fogalmával több tekintetben ellenkezik az 1930 :V. tc. második része. Eszerint egyrészt csendes társaság nemcsak kereskedelmi, hanem bármely más vállalattal kapcsolatban létesülhet, másrészt a csendes társ a vállalat hitelezőivel is közvetlen érintkezésbe jut. Vagyonbetétjét ugyanis nem veheti ki jogkövetkezmény nélkül, ha a vállalat valamely hitelezőjének követelése a csendes társasági viszony megszűntekor fedezetlen marad. Ezenkívül a törvény nem határolja elég pontosan körül a csendes társasági jogviszonyt s így jogbizonytalanság keletkezik a tekintetben, hogy adott esetben csendes társasági, vagy egyéb jogviszony áll-e fenn. Ennek tisztázása pedig nemcsak magánjogi, hanem adójogi szempontból is fontos, mert adójogi szabályaink a vállalat adóköteles jövedelmének megállapításánál más elbírálásban részesítik a csendes társ részére kifizetett összegeket, mint a hitelező részére kifizetett összegeket. Különösen a partiarius kölcsönügylet, a partiarius szolgálati szerződés és a viszontbiztosítási ügylet az, amely közelebbi meghatározás hiányában a csendes társasági jogviszonnyal összeelegyedik. A csendes társaságnak már egymagában is nagy jelentősége van gazdasági életünkben. Ha még ehhez hozzávesszük az előbb említett ügyleteket is, azt látjuk, hogy gazdasági életünk és jogrendszerünk jelentékeny szektorát fenyegeti jogbizonytalansággal a közfelfogás és a tételes szabály közti eltérés. Hogy ennek az eltérésnek az okát és remediumát megtaláljuk, vessünk egy pillantást a csendes társaság történelmi fejlődésére. Már az ókorban voltak oly tőkepénzesek, akik tengeri szállítási vállalatokra tőkéket adtak a vállalkozóknak, oly kikötés mellett, hogy a tőke csak azon esetre adassék vissza, ha a szállítás alatt a hajó el nem vész, de annak szerencsés megérkeztével a tőkét adó a rendesnél kikötött nagyobb kamatban részesíttessék. Ez tehát gazdasági értelemben véve részesülés volt a vállalat kockázatában. Ez a napjainkig fennmaradt és hajókölcsön címén ismert jogi intézmény volt azután az egyik alfaja a középkorban kia^kult accomenda-nak. Az accomenda lényege az volt, hogy az egyik szerződő fél, az accomendans, a másikra, az accomendatariusra, egy tőkeösszeget bízott, accomendált, avégből, hogy a nyereségnek bizonyos hányada ellenében az accomendans részére kereskedelmi üzletet, folytasson. A hajókölcsön már előbb említett esetén kívül általában olyankor folyamodtak ehhez a jogintézményhez, amikor a tőkepénzes társadalmi állása tiltotta azt, hogy saját személyében kereskedelmi ügyletekkel foglalkozzék. Hozzájárult az accomenda elterjedéséhez a kánonjog áHal felállított kamatszedési tilalom is. E tilalmat utóbb ugyanis úgy magyarázták, hogy nem tekintendő kamatnak az a. nyereség, amelyet a társaságtól nyereményosztalékként kapott az olyan tőkepénzes, aki tőkéjét valamely kereskedelmi társasági vállalatba adta. A római katolikus egyháznak a kánonjog uralma alatt áPó tagjai tehát így nyereségrészesedés