Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A gabonakereskedelem szabályozásának jogi problémái

553 a közérdek szolgálatát látta az I. r. alperesnek való adat állítására szorítkozó panaszolt cselekményében is, amelynek kapcsán állítása igazolására bűnügyi irat hiteles másolatát mutatta be a kereskedelemügyi miniszternek, ami tehát az Tvt. 13.-§-ába nem ütközik. (C. IV. 2745/1941.) Munkajog. — (166.) A bírói joggyakorlatban megnyilvánuló jogszabály szerint annak, hogy a munkaadó nyugdíjfizetésre vállalt kötelezettséget, ellenben a nyugdíjjogosultság feltételeit ugyanakkor nem határozza meg és a nyugdíjszabályzatot utóbb az alkalmazott elbocsátásáig sem alkotja meg, csak az a következménye, hogy a nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételeit és módozatait az összes körülmény figyelembevételével a bíróság hivatott megállapítani. Ennek feladata meghatározni, hogy a nyugdíjra jogosító legkisebb szolgálati idő betöltése után az alkalmazottnak csak szolgálatképtelenség esetén jár-e nyugdíj, vagy pedig önhibáján kívül elbocsátás esetén minden más feltétel nélkül és így a szolgálatképtelenségre tekintet nélkül illeti-e nyugdíj. Abban a kérdésben, hogy felperesre nézve a nyugdíjjogosultság megnyílásának feltételei beállottak-e a nyugdíj szabályzattá nem vált tervezetnek perbeli jelentősége nincsen, hanem a perbíróságnak kell azokat a módozatokat és feltételeket megállapítania, amelyek hasonló vállalatoknál nyugdíj szabályzataik szerint és állandósult gyakorlatukban kialakultak. Az alperesi vállalathoz gazdasági céljuk és méretei tekintetében hasonló r.-t.-nak nyugdíj szabályzatai szerint alkalmazottaikat a nyugdíjjogosultság minden egyéb feltétel nélkül csak a teljes szolgálati idő kitöltése vagy magasabb korhatár elérése esetén illeti meg ; a legkisebb szolgálati időnek —- általában véve 10 évnek — elérése esetén pedig a nyugdíjjogosultságnak a szolgálatképtelenség előfeltétele ugyan, de ez a kikötés elesik akkor, ha a munkaadó ilyen alkalmazottját ennek hibáján kívül bocsátja el. Nem vitás, hogy a felperest az alperes nem rögtöni hatályú felmondási okból, hanem annak hibáján kívül bocsátotta el. E szerint a felperest a nyugdíjra való igényjogosultság megilleti. Alperesnek az a ténye, hogy a felperest az 1928 : XL. t.-c. értelmében öregség és rokkantság esetére biztosította, — még ha a felperesnek várománya az elbocsátás és állástalansága miatt nem is szűnt volna meg, — nem mentesíti az alperest érvényesen vállalt magánjogi kötelezettsége alól. Az 1928 : XL. t.-c. nem tiltja a kérdéses kettős biztosítást, hanem a 146. §-ának 8. pontja kifejezetten megengedi az el nem ismert nyugdíjalapoknak és nyugdíjpénztáraknak fenntartását. (C. II. 2001/1941.) — (167.) A birtokos és a gazdatiszt közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1900 : XXVII. t.-c. 15. §-a szerint a felmondási idő, ha a felek a szerződésben másként meg nem állapodtak, az okleveles gazdatiszt szerződésénél egy év. Peres felek között nincs olyan szerződés, amely a felmondási időt eltérően szabályozná. A felperes szolgálati szerződése határozatlan időre szólt, az ilyen szolgálati szerződést pedig csak felmondással lehet megszüntetni. Ez a szabály akkor is alkalmazandó, ha a szolgálati viszony megszüntetése nyugdíjazással történik. A gazdatisztnek nyugdíjba helyezése ugyanis a felmondási időre és a felmondási illetményekre való igényét nem zárja ki, és a nyugdíj-kiszolgáltatással a birtokos nem mentesül a felmondási időre eső és a nyugdíj mértékét meghaladó illetmények fizetésének kötelezettsége alól. Egymagában az a körülmény, hogy az alperes nyugdíjszabályzata a nyugdíjjogosultság beálltát 10 évi beszámítható szolgálat után 60-ik életévét betöltéséhez vagy 35 évi beszámítható szolgálati idő-