Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A gabonakereskedelem szabályozásának jogi problémái

552 akkor is A. néven hirdesse, ha azok eredetileg A. gépek voltak is. (C. IV. 2572/1941.) — (164.) Gyógyszertár személyes üzleti joga egyedül az I. r. felperest illeti. A II. r. felperes az említett gyógyszertárban az I. r. felperesnek „üzemtársa". Az 1876 : XIV. t.-c. 131. §-a szerint a gyógyszertár személyes üzleti joga a gyógyszertári jogosítvánnyal felruházott személyéhez van kötve, az ily jogosítvány el nem adható ós nem hagyományozható. Ebből a rendelkezésből nyilván az következik, hogy a gyógyszertári jogosítvány magánjogi ügylet, tehát társasági szerződés tárgya sem lehet. Ennélfogva az a megállapítás, amellyel a felperesek egymás között üzemtársi viszonyt létesítettek, a törvény tilalmába ütközik ; és pedig annál inkább, mert az ily viszony az oszthatatlan gyógyszertári jogosítvány gyakorlatába való részesedést és ehhez képest azt is jelenti, hogy felperesek e jogosítványt is ügylet (társasági szerződés) tárgyává tették. A felperesnek társas viszonyt létesítő megállapodása tehát, mint a törvény tilalmába ütköző ügylet, semmis. Igaz ugyan, hogy a versenytársi minőség kérdésének eldöntésénél rendszerint a tényleges helyzet, nem pedig a formai jogosultság irányadó, ámde a bírói gyakorlatban kifejlődött jogszabály az is, hogy a ténylegesen működő versenyvállalat sem részesülhet a Tvt. oltalmában, ha a vállalat tárgya vagy célja avagy engedély (jogosítvány) nélküli működése a jóerkölcsökbe ütközik. Az, hogy II. r. felperes a már említett gyógyszertár üzemében az I. r. felperesnek üzemtársa legyen és hogy a vállalat folytatásában ilyen minőségben részt vegyen, nemcsak a törvény tilalmába ütközik, hanem annak folytán, hogy ez a tilalom a közegészség megóvásának érdekét szolgálja, nyilván a jó erkölcsökbe is. AII. r. felperes tehát az ekként folytatott üzleti tevékenysége és ennek netáni haszna tekintetében a Tvt. oltalmában nem részesülhet, de a fenti okból egyéb jogszabály oltalmában sem. (C. IV. 2745/1941.) — (165.) A posta betegségi biztosító intézete a felpereseket a kórházi gyógyszerszállításban azzal a jogfenntartással részesítette, hogy a szállításban való részeltetésük a kórház részéről bármikor indokolás nélkül megszüntethető. Az ekként fenntartott jog gyakorlására a kir. kereskedelemügyi miniszter is jogosult volt mint az említett intézet legfőbb felügyeleti hatósága. A nevezett miniszter felpereseknek a gyógyszerszállításból való kizárását az I. r. felperesnek zsidó származása és a II. r. felperesnek büntetett előélete miatt rendelte el. A kizárás most kiemelt indokából az következik, hogy a felperesek kizárása köztekintetekből, vagyis közérdekből történt. A törvényhozás ugyanis az 1928— XV. és 1939 : IV. t.-c. meghozatalával az ország érdekében állónak, tehát nyilván közérdekűnek ismerte el a zsidó gazdasági térfoglalásának korlátozását. A kereskedelemügyi miniszternek az I. r. felperesre vonatkozó intézkedése pedig ebben a körben, tehát a közérdek keretében mozog ; és így ezt az intézkedést, ha az a törvény (jogszabály) szigorán túl is megy, akkor sem lehet a közérdek keretén kívülesőnek tekinteni ; figyelemmel arra is, hogy a kereskedelemügyi miniszter ily szigorúbb intézkedés megtételére a fentiek szerint fenntartott jog alapján, — az erre alapul szolgálható külön jogszabály hiányában is, — jogosult volt. A miniszternek a büntetett előéletű II. r. felperesre vonatkozó rendelkezése nyilván a közerkölcsösség és ehhez képest a közérdek védelmét szolgálta ; és ezen mit sem változtat az, ha ez az intézkedés is túlmegy a jogszabályok szigorán. A bíróság a kereskedelemügyi miniszter szóbanlévő intézkedésében a közérdek megvalósulását látta, de