Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A gabonakereskedelem szabályozásának jogi problémái

551 JOGGYAKORLAT Általános gazdasági joggyakorlat Bírói és közigazgatási hatáskör. — (162.) A felperes azért kéri a kincstárt kártérítés címén marasztalni, mert közegeinek hivatali mulasztása következtében az eladott ingatlant terhelő vagyonátruházási illeték a kincstári közegek mulasztása folytán a végrehajtási eljárásban a vevők ellen nem soroz tátott, és így azt kamataival együtt mint másodsorban kötelezetteken a kir. kincstár rajtuk hajtotta be. A csatolt közigazgatási határozatok alapján a bíróság megállapítja, hogy a kérdéses vagyonátruházási illeték törlése iránt a felperesek az illetékes adóhivatalnál fellebbezéssel éltek, azt azonban az illetékes kir. pénzügyigazgatóság elutasította, a nevezettek panasza folytán a kir. közigazgatási bíróság ítéletet hozott és a panasznak nem adott helyet, kimondván, hogy a visszterhes ingatlan vagyonátruházási illetékeiért a szerződő felek egyetemleges fizetési kötelezettséggel tartoznak és így közömbös az a körülmény, hogy a behajtás körül történt-e a kincstár közegei részéről mulasztás vagy sem. Ezek szerint a felperesek kereseti igénye felett az illetékes közigazgatási hatóság és bíróság végérvényesen döntött. Mert nincs helye a rendes bíróságnál még külön kártérítési pernek a közigazgatási úton eldöntött ügyben pusztán azon a címen, hogy a kincstár közegei helytelenül jártak el. Ennek csak akkor van helye, ha a közigazgatási eljárás keretében figyelembe nem vehető, oda nem tartozó olyan külön többlettényálladék van a közhivatalnok ellenében, amely függetlenül a közigazgatási eljárástól, önmagában, véve tilos cselekménynek minősül, amely a magánjogi szabályok értelmében kártérítési alapjául szolgálhat, önálló rosszhiszemű, vagy legalábbis súlyosan gondatlan hivatali vétkes kötelességsértés (mulasztás), amelynek külön tényálladékát is tüzetesen elő kell adni. Az adott esetben azonban a felperesek keresetükben ilyen többlettényállást nem adnak elő, és kártérítési igényüket ugyanarra a tényállásra alapítják, amelyet már az illetékes közigazgatási hatóság végérvényesen elbírált. Ezek szerint a felperesek keresete nem tartozik a polgári perútra. (C. VI. 2386/1941.) Verseny. — (163.) A gyárilag készült és meghatározott rendszerű gép újjáépítésén, — e szónak közönséges értelme szerint, nyilván azt kell érteni, hogy a gép szerkezetének alkatrészeit túlnyomó részben eredeti új gyári alkatrészekkel cserélik ki. Alperesnek előadásából azonban az állapítható meg, hogy azok a használt címírógépek, amiket az alperes mint újjáépített gépeket hirdetett, nem az újjáépítésnek fentemlített műveletén, hanem csak javításon és pedig legjobb esetben általános (generál) javításon mentek keresztül. A peres hirdetésnek az újjáépítés tényére utaló része tehát a valóságnak nem felel meg. És minthogy ez a valótlan és megtévesztő adat a használt A. címírógépek kelendőségének fokozására nyilván alkalmas, a peres hirdetésnek az a része, hogy az alperes újjáépített A. címírógépeket hoz forgalomba, a Tvt. 2. §-ának első bekezdésébe ütközik. Alperes tehát ezt a cselekményt abbanhagyni köteles. Az alperest azonban csak a tényleg elkövetett cselekmény abbanhagyására lehet kötelezni. Alperes ugyanis a fentiek szerint újjáépített A. gépeket nem hoz forgalomba. Következésképpen az alperes annak abbanhagyására nem kötelezhető, hogy az általa újjáépített gépeket még