Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A gabonakereskedelem szabályozásának jogi problémái

543 viseli. Ebből a nézőpontból a felajánlási kötelezettséget törvényesen létesített feltétlen kereskedői monopóliumnak tekinthetnénk. A kötelező vételi felajánlás azonban több a monopóliumnál. A monopólium rendszerint nem kapcsolódik össze felajánlási kötelezettséggel, vagy ha összekapcsolódik, a felajánlási kötelezettség a termelés kezdete előtt meghatározott, szűkebb termelői körre vonatkozik. Emellett a monopólium esetében a felajánlási kötelezettség többnyire szerződésen alapszik, ha pedig állami akaratkijelentésen alapszik, akkor is csak arra vonatkozik, aki az egyedáruság alá tartozó terményt már az egyedáruság létezésének ismeretében termeszti. A monopóliumnál bizonyos önkéntes bekapcsolódás látható, a gabonafelajánlás tiszta kényszer jellegű intézkedés. A másik jogintézmény, amely az összehasonlítás tárgya lehet, a kisajátítás. A kisajátítás alkalmazásának célja az, hogy a kisajátítandó vagyontárgyak feletti rendelkezési jogot arra lehessen átruházni, akit a kisajátítás indokát képező feladat megoldásának kötelessége terhel. A kisajátítás alapja mindig közcél, az egyéni jogoknak vissza kell vonulni, illetőleg meg kell szűnni akkor, amikor az egyéni jogok az államnak közérdek követelte feladatával jutnak ellentétbe. Kisajátításnak csak akkor lehet helye, ha a közcél más úton nem érhető el. A vételre való kötelező felajánlás intézménye az elmondott szempontoknak teljes mértékben megfelel. Közcél a kenyérellátásnak a mai nehéz időkben zökkenőmentes biztosítása, ezért a gabonát az állam feltétlen rendelkezésére kell állítani. Az elmúlt év bebizonyította, hogy a gabona maradéktalan átvétele nélkül a közcélt, a zavartalan kenyérellátást nem lehet biztosítani, és bebizonyította azt is, hogy enyhébb eszközökkel a közcélt megvalósítani nem lehet. A vételi felajánlás intézménye — ezt csupán mint érdekes momentumot említjük meg — alátámasztani látszik a kisajátításnak azt a régi elméletét, amely szerint a kisajátítás kényszer adásvétel, amelynél a hiányzó konszenzust a jogszabály pótolja. Ez természetesen nem áll, mert a kisajátítást magánjogi keretek közé szorítva nem lehet magyarázni. Szokatlan, de a kisajátítás lényegének nem ellentmondó jelenség a felajánlásnál, hogy a vételi felajánlás nem egyedileg meghatározott személyekre, hanem minden egyes gabonát termelő, felesleggel rendelkező gazdára, illetőleg gabonatulajdonosra vonatkozik. Végeredményben legnehezebbnek látszik a vételi felajánlás intézményét a kisajátítás különleges, gazdasági jogi fajtájának minősíteni. 3. A gazdasági jog szempontjából igen tanulságos és gondolkozásra késztető a rendelet 18. §-a, mely a gabona felvásárlására jogosultak körét szabályozza. E szakasz szerint csak a Hombár, továbbá ennek fő- és albizományosai vásárolhatnak gobanát. A fő-