Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A gabonakereskedelem szabályozásának jogi problémái

542 utólag kell elvégezni és munkájuk révén a szükségjogot továbbfejleszteni. Az alábbiakban a gabonarendelet néhány elvi mélységekből fakadó, de gyakorlati irányú problémájára kívánjuk ráterelni a figyelmet. 1. A gabonarendelet 17. §-a szerint gabonafeleslegeket legkésőbb az 1941. évi október hó 31. napjáig megvételre fel kell ajánlani a Hombárnak, illetve bizományosainak. E rendelkezés megszegését a 32. §. kihágási szankcióval látja el és parancsolóan előírja azt is, hogy a gabonát, amelyre nézve a kihágást elkövették, el kell kobozni. Ilyen tényállás mellett úgylátszik, hogy aligha lehet gyakorlati jelentősége a rendelet ama rendelkezésének, hogy a fentebb említett időpont után felajánlott gabonáért csak a hatósági árnál 10%-kal kisebb árakat szabad kifizetnie. Hiszen, aki a felajánlási kötelezettségnek időben nem tesz eleget, az kihágást követ el és tőle a fel nem ajánlott felesleget el kell kobozni. Ha feltesszük a kérdést, hogy ennek a szabálynak mégis mi a gyakorlati jelentősége, erre csak azzal felelhetünk, hogy megvilágítjuk a rendeletnek egy valószínűleg tudatosan meghagyott hiányosságát. A már említett 17. §-nak és egyben az egész rendeletnek gyakorlati hiánya, hogy a feleslegek mennyiségi megállapítására útmutatást nem tartalmaz, sőt a közellátási hatóságok számára sem ad felhatalmazást arra, hogy a feleslegek megállapítása tekintetéhen irányelveket írjanak elő. Ezidőszerint a gabonafeleslegek mennyiségi megállapítására egyetlen szabály a tulajdonos jóhiszeműsége. Kihágási feljelentés esetén a rendőri büntetőbírónak kell belebocsátkozni annak a vizsgálatába, hogy a gazdaság, illetve a tulajdonos a saját háztartási és gazdasági szükségleteit jóhiszeműen állapította-e meg és feleslegeit jóhiszeműen adta-e át. Ha a kihágási eljárás felmentéssel ugyan, de annak megállapításával végződik, hogy a terheltnek átadandó gabonafeleslege van, akkor következik a feleslegnek csökkentettt áron való átvétele. A magunk részéről ,egyébként kikerülhetetlennek tartjuk azt, hogy a hatóságok irányelveket állapítsanak meg a feleslegek menynyiségi megállapítása tekintetében. Ilyen irányelvek birtokában azután minden bizonnyal a hatóságok fogják vizsgálat tárgyává tenni — legalábbis a nagyobb gazdaságokban — azt, hogy a gazda milyen mennyiségű gabonát köteles feleslegként átadni a gyűjtőszervnek. Ilyen megállapítás esetében is csökkentett áron fog az átvétel megtörténni. 2. A gabonarendelet 17. §-ával kapcsolatosan érdemes figyelmet szentelni a felajánlási kötelezettség jogi természetének, önként kínálkozik két jogintézmény az összehasonlításra, a monopólium és a kisajátítás. A vételi monopóliumon valakinek azt a képességét értjük, hogy a jelentkező kínálattal szemben a keresletet egyedül ő kép-