Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - Egynéhány bankügylet jogi szabályozásának irányelvei

535 SZEMLE Egynéhány bankügylet jogi szabályozásának irányelvei Lapunk ezévi 7. számában a magyar bankjog problémáit általánosságban fejtegettük és eltekintettünk attól, hogy az egyes bankügyletek jogi szabályozásának kérdésére is kiterjeszkedjünk. Most — hangsúlyozva azt, hogy az egyes bankügyletek jogszabályait elsősorban az általános magánjog és a kereskedelmi jog állapítják meg — röviden vázolni kívánjuk azokat a jogi problémákat, amelyeket egynéhány bankügylettel kapcsolatban egyrészről a banktörvény, másrészről az új részvénytörvény lesz hivatva megoldani. Azok a bankügyletek, amelyek külön szabályozásra szorulnak : a) az emissziós ügyletek ; b) a leszámítolás ; c) a lombardkölcsön ; d) a bankletétügylet ; e) a takarékbetét és f) az elfogadványhitel. a) Az emissziós ügyletek közül ú. n. nyilvános kölcsönök (kötvény-, záloglevél- és ipari záloglevélkibocsátás) jogi szabályozása komoly reformra nem szorul. Itt inkább a tőkepénzeseknek megnyugtatására volna szükség. Hogy elfelejtsék az infláció pusztításait és megerősödjék bizalmuk az új emissziók iránt. A részvény emisszió jogi szabályozása inkább az általános közgazdasági politika és a rész vényjogi reform keretében volna elképzelhető. A kérdés itt azon fordul, hogy kívánatos és szükséges-e az ú. n. bankokrácia további fenntartása. Rá van-e utalva a magyar ipar még mindig arra, hogy „bankalapítás" hozza létre a nagyipari vállalatokat (amely alapításnál a részvényárfolyammal elérhető „szindikátusi nyereség" a bankok jövedelme), hogy a működő ipari vállalatok a bankok ellenőrzése és gyámkodása alá kerüljenek (nemcsak a finanszírozás, hanem a bankszavazatok révén is) és hogy a tőkeemelések sikerét is a bankok biztosítsák az ismét jelentkező szindikátusi nyereség ellenében ? Az ipari vállalatok önálló finanszírozását lényegesen megkönynyítené, ha részvényjogi reformunk áttérhetne az angol authorized és issued capital rendszerre. Ebben az esetben az árfolyamnyereség magát a részvényt kibocsátó ipari vállalatot illetné, minek folytán a részvényemisszió is megszűnnék jövedelmező bankügylet lenni. Nagy kérdés persze, hogy át lehet-e ültetni, minden komoly zökkenő nélkül, a mi gazdasági életünk talajába is egy olyan intézményt, amely a sajátos angol és északamerikai viszonyok között bontakozott ki. Az én 1932. évi részvénytörvénytervezetem 134— 140. §-ai a fokozatos és feltételes alaptőkefelemelés, valamint az engedélyezett alaptőke meghonosításával igyekeznek megtenni a kezdő lépést az angol rendszer felé. Az emissziós üzletág lényeges tágítását és talán fellendítését is jelentené, ha a bankok kezükbe vennék azoknak az újabb finan>