Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - Egynéhány bankügylet jogi szabályozásának irányelvei

536 szírozó eszközöknek (élvezeti jegyek, részvénnyé átalakítható kötvények, szavazat nélküli elsőbbségi részvények, stb.) elhelyezését is, amelyeket új rész vény jogunk fog megteremteni. b) A bankok legelterjedtebb aktív ügylete (amely azonban a bank kötelezettségét is megalapíthatja) : a váltóleszámítolás, szintén rászorul a jogi szabályozásra. A banktörvénynek meg kell tiltania, hogy a bank fedezetlen követeléseket számítoljon le. A felügyelő hatóság pedig kötelezendő, hogy minden egyes banknál állapítsa meg a váltóhitel maximális összegét és a bankokat arra is kötelezze, hogy lehetőleg különböző foglalkozású adósok váltóit számítolja le (nehogy az egy foglalkozási ágban beálló dekonjunktúra súlyos veszteséget okozzon).* c) A lombardkölcsön tekintetében limitálni kellene az ilyen kölcsönvolúmen terjedelmét (pl. az ilyennemű összkölcsön összege nem haladhatja meg a saját tőke 10%-át) és megállapítani a fedezet arányát (pl. értékpapírra legfeljebb az árfolyam 50%-a erejéig lehet kölcsönt adni), valamint a lejárat maximális tartamát. Ezenkívül, a Kt. 161. §-án túlmenve, meg kellene tiltani azt is, hogy a bank leányvállalatainak értékpapírjaira adhasson kölcsönt. A lombardkölcsön megfelelő szabályozása tekintetében igen figyelemreméltó irányítást adnak a Nemzeti Bank alapszabályának 67—69. cikkei. d) A bankügyletek közül legtöbb a törvényhozási teendő a bankletétügylet tekintetében. Mindenekelőtt tisztázni kellene az ú. n. safe-letét jogi természetét. A vita a német, francia és amerikai irodalomban a körül forog, hogy a safe-letét esetében letétügylet, avagy bérleti szerződés jön-e létre a bank és a szekrényt használó ügyfél között ? Tehát a bank örzi-e, mint birtokos, a szekrénybe elhelyezett értéktárgyakat, avagy csak bérbeadja a szekrényt, amelybe a fél a banknak át nem adott (a bank által nem is ismert) tárgyakat helyez el, és amelyért a fél a „bért" akkor is fizeti, ha a szekrényt nem használja. Ennek a vitának eldöntése főleg a bank felelőssége szempontjából fontos (lásd a berlini Diskonto-Gesellschaft Safe-betörési esetét). Sokkal nehezebb és szétágazóbb problémákat vet fel az értékpapírletét-ügylet (lásd részletesebben : Az értékpapírletét problémái c. dolgozatomat [Ker. Jog, 1929 jan. 1. sz.] és Kézikönyvem 2. kiad. II. részének 145—150. old.). Nálunk az értékpapírok vétele és eladása úgyszólván monopóliuma a bankoknak. Aki értékpapírt vásárol, megbízza bankját a vétellel. A bank e megbízást, mint bizományos bonyolítja le, és „elismeri" a fél letétszámláját a csupán darabszám szerint megjelölt, megvásárolt értékpapírokkal ; egyben „megterheli" folyószámláját a vételárral és a felmerült költségekkel. *Azoknak a szabályoknak általánosításáról, amelyeket a Nemzeti Bank alapszabálya a leszámítolás tekintetében felállít, természetszerűleg nem lehet szó. Az a szellem azonban, amelyben a Nemzeti Bank alapszabálya ezt az igen fontos üzletágat kezeli, feltétlenül irányadóul veendő.