Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A német munkaalkotmány fejlődése és alapelvei

517 rendeletekkel nyert később az állam erősebb befolyást a munkafeltételek kialakítására. 6. A kollektív munkajog kritikai méltatása. Még élénk emlékezetében van mindenkinek, hogy a kollektív, vagyis a munkaadók és a munkavállalók tömörüléseinek, mint egymással szemben álló feleknek megegyezésétől függő munkaalkotmány nem valósította meg Németországban a munka igazságos rendjét. A mind a két oldalon végbemenő tömörülés csak kifejezője volt annak az individualisztikus elvnek, amely úgy a liberális, mint a kollektív munkajogot áthatotta. A kollektív munkajog tulajdonképpen nem volt más, mint egy lépés az egyéni munkaszerződés individualizmusától a tömegmunkaszerződés óriásivá felfokozott individualizmusához. Ezzel összefüggött még az is, hogy a vállalkozók és a munkások közötti szociálpolitikai érdekküzdelem általános jellegű politikai osztályharccá szélesült ki, amellyel szemben a nép és az állam jóléte és érdeke mindjobban háttérbe szorult. Ha tekintetbe veszszük még azt, hogy a szakszervezetek világnézeti szempontból a legkülönbözőbb csoportokra oszlottak, világos előttünk, hogy a kollektív munkaalkotmánynak a munkaviszonyok és a munkásság áthidalhatatlan bomlására kellett vezetnie. A gazdasági nehézségek fokozódásával, amelyek különösen a munkanélküliség emelkedésében ütköztek ki, a német szociálpolitikai helyzet mindinkább tarthatatlanná vált. A kollektív munkaalkotmány csődje nyilvánvalóvá lett. Eredménytelen maradt az államnak az a kísérlete is, hogy szükségrendeletekkel — tehát parancsuralmi eszközökkel — szabja meg a munkaviszonyok és a munkajog alakulását. A sikertelenségnek egyik okát abban kell keresni, hogy a kormányt nem vezették világos szociálpolitikai célkitűzések. A kaotikus állapotok a német munkaviszonyok terén így mindjobban elhatalmasodtak, míg végre a nemzeti szocialista forradalom új rendet teremtett. II. A nemzeti szocialista munkaalkotmány alapgondolatai A német munkaalkotmány 1933 óta a munkának lényegére és értékére vonatkozó nemzeti szocialista felfogáson, valamint azokon a tapasztalatokon épült fel, amelyeket Németországban a XIX. század eleje óta végbement politikai, gazdasági és szociális fejlődésből lehet levonni. A ,,munkának" nemzeti szocialista szempontból vett értelme egyrészt a népközösségről és a személyiségről alkotott német felfogásból, másrészt a gyakorlati gazdasági és szociális észszerűségből következik. 1. A munkának az értelme a nemzeti szocialista felfogás szerint? 2 Axmann : Der Reichsberufswettkampf, Berlin, 1938. — Bühler : Deutsche Sozialwirtschaft, Stuttgart und Berlin, 1940. — Daeschner : Die Deutsche Arbeitsfront, München, 1934. — Entwurj eines Gesetzes über das Arbeitsverháltnis. Aufgestellt vom Arbeitsrechtsausschuss der Akademie für Deutsches Recht, Hamburg, 1938. — Gerhardt : Deutsche Arbeits- und