Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 8. szám - Hitelszövetkezeti földbérletek jogi szerkezete

489 az ilyen munkatevékenységre a munka, ingyenességének vélelme nem terjed ki. (C. II. 1746/1941.) Dollár átszámítás. — (153.) A felek között irányadó határozmányok szerint az idegen pénznemben vezetett, úgymint „kifizetési számlán" mutatkozó követelésnek, illetőleg tartozásnak kiegyenlítését — eltérő megállapodás hiányában —, az idegen pénznem országára szóló „kifizetés" útján kell teljesíteni. Minthogy a felperes követelése newyorki, vagyis idegen pénznemben vezetett kifizetési számlán mutatkozott, ezt az idegen pénznem országára szóló kifizetés útján, vagyis az északamerikai Egyesült Államok területére szóló utalvánnyal, váltóval, vagy csekkel kellett teljesíteni. Az említett határozmány tartalmában nyilvánuló megállapodás értelme az, hogy az alperes a felperes követelését „effektív" szolgáltatások útján volt köteles kiegyenlíteni. Abból kell tehát kiindulni, hogy az alperesnek valóságos newyorki kifizetéssel kellett kötelezettségét teljesítenie. Minthogy azonban a teljesítésnek ez a módja jelenleg a külföldi pénzben való teljesítés korlátozására vonatkozó jogszabályok folytán a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül lehetetlen és a felperes maga is pengőben való teljesítést követel, kérdés, hogy a dollár értékének csökkenése előtt keletkezett követelést az alperes milyen évfolyamon tartozik kiegyenlíteni. Ennek eldöntése céljából mérlegelni kell, hogy a folyószámla newyorki kifizetés elnevezésében s utóbb idegen pénznemeknek dollárra történt átszámításában, valamint a határozmányok tartalmában nyilvánvaló megállapodás egyenesen az értékállandóság biztosítását célozta-e, vagy pedig ettől függetlenül azt kívánta biztosítani,hogy a felperesnek bizonyos időpontban dollárösszegek álljanak rendelkezésére. Az előbbi esetben ugyanis a kir. Kúria állandóan követett gyakorlata szerint az „effektív" kikötés ellenére is joga van a felperesnek azt az értéket követelni, amelyet az egyes összegek a befizetések alkalmával valóban képviseltek, míg az utóbbi esetben a valóságos idegen valutára szóló kötelmek teljesítésére fennálló jogszabályok szerint e teljesítés az illető idegen valuta sorsához fűződik. A kir. Kúria megítélése szerint a felek megállapodása nem az értékállandóság biztosítására tekintettel létesült. A felperes ugyanis nemcsak pengő, lei és korona, hanem valóságos svájci frank és angol font összeget is fizetett be folyószámlájára és számíttatott át dollárra, mely utóbb említett pénznemekkel szemben pedig az akkori közfelfogás szerint értékállandósági kikötésnek semmi értelme és oka nem lehetett. Tehát csak arra irányuló ügylet-szándékra kell következtetni, hogy a felperesnek — akinek ügyletéből folyóan dollárra szóló kötelezettségeik is voltak — a dollár, illetve newyorki kifizetési számláján lévő értékei üzleti tevékenységéből folyó esetleges dollárra szóló kötelezettségei teljesítésére rendelkezésére álljanak. Ilyen körülmények között az alperes azzal, hogy a dollár jelenlegi árfolyamának megfelelő összeget a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott felárral együtt, ami a valóságos dollár, vagy a newyorki kifizetés megszerzésére elegendő, megfizette, kötelezettségének eleget tett, s a felperes ezen felül, a dollár eredeti árfolyamának megfelelő további különbözetet az alperestől jogszerűen nem követelheti. (C. VII. 1502/1941.) Magyar-lengyel clearing megszűnése. — (154.) Alperes a felperesi cégtől, melynek Lengyelországban van a székhelye, árut vásárolt és vett át azzal a megállapodással, hogy alperes az áruknak zlotyban meghatározott vételárát