Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 8. szám - Az új görög polgári törvénykönyv általános része és kötelmi joga. 2. [r.]

460 dékozás érvényességéhez közjegyzői okirat kell. Az ajándéktárgy átadása csak ingónál pótolja a forma hiányát. Öt éven belül visszavonható akár az ajándékozó, akár örökösei által az ajándék, ha az ajándékozónak az ajándékozás idején nem volt gyermeke és utóbb törvényes házasságból született ilyen, vagy törvénytelent házasság útján törvényesített. A XIV. fejezet szól az adás-vevésről és a cseréről. A megvett dolog veszélye ingónál az átadással száll át a vevőre, ingatlannál, ha az átírás az átadás előtt volt, már az átírással. A görög jog tehát egyezik a mi jogunkkal és nem követi a latin jogrendszereket. Az 535. art. az előttem fekvő szöveg szerint olyan hiányokért teszi felelőssé az eladót, amelyek a dolog használhatóságát és értékét (nem „vagy" értékét) lerontják, vagy lényegesen csökkenti. A használhatóság és érték konjunktív említése helytelen, a kettőt a MMT. jav. 1382. § 2. bek. alternative említi. Ez a helyes, mert elképzelhető olyan, a vevő szempontjából igen lényeges hiány, mely a rendeltetésszerű használatot teljesen kizárja, bár az értéket nem csökkenti. A MMT. 1388. §-ból úgy tűnik ki, mintha a redhibitoria és a quanti minoris actiók közötti választás az ott felsorolt esetekben utólag módosítható volna ugyan,, de ugyanazon vétellel kapcsolatban nem nyílhatnék újra meg. A görög kódex 541. art. a BOB. 475. §-sal egyezően kifejezetten kimondja, hogy ha a quanti minoris gyakorlása után új hibát fedez fel a vevő, redhibitoriához vagy további árleszállításhoz is van utólag joga. Abban a kérdésben, van-e helye elállásnak, ha a vétel tárgya időközben megsemmisült vagy tönkrement, a görög kódex 548. art.-a a legszigorúbban követi az ,,et mortuus redhibetur" elvét, nemcsak akkor, ha a dolog az eladó vétke, vagy maga a szavatossági hiba következtében ment tönkre, hanem még akkor is, ha a dolog pusztulásának véletlen eset az oka. Ezt így szabályozza a BGB. 350. § a PR. 371. art., az OR. 207. art. 1. bek. és a MMT. 1075. §-ára való utalás folytán a MMT. 1394. § 2. bek. is. Nem tartom helyesnek. Már a C. c. 1647. art. is kizárta a vétel felbontásának a követelését, ha a dolog véletlen eset folytán ment tönkre és ebben az esetben —- szerintem meggyőző indokolással — kizárja azt az Entw. 29. § 3. bek. is. A vétel felbontását, vagy árleszállítást ingóknál a dolog kiszolgáltatásától számított hat hó alatt (ugyanígy MMT. 1401. §), ingatlannál két év alatt lehet követelni. Ha jótállási határidőt kötöttek ki, ennek az a jelentősége, hogy amennyiben a hibát a jótállási határidőn belül veszik észre, úgy az előző mondatban írt hathavi, illetve kétévi határidő a hiba felfedezésétől fogva számítódik. A BGB. 480. és MMT. 1400. §-ai egyedileg meg nem határozott dolgok vétele esetén is csak a vevő részére biztosították azt a jogot, hogy felbontás, vagy árleszállítás helyett hiánymentes dolog szolgáltatását követelhesse. Az OR. tovább ment és a 206. art. 2. bekezdésében az eladónak is jogává tette, hogy a kifogásolt dolgokat, hibátlanokra cserélje ki, ha a szállítás helykülönbség nélkül történt. A görög kódex 560. art. ezen is túlmegy, eltörli az OR. 206.