Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 8. szám - Az új görög polgári törvénykönyv általános része és kötelmi joga. 2. [r.]

459 Az új görög polgári törvénykönyv általános része és kötelmi joga (II. rész.) A XII. fejezet az egyetemleges kötelmekről szól.15 A 483—86. szakaszok tüzetesen felsorolják, hogy mely megszűnési okok hatnak ki objektíve, tehát a többi adóstársra is és melyek csak szubjektív hatásúak. A 488. art. szerint a hitelezőt kielégítő egyetemleges adóstársra nemcsak a követelést biztosító jogok szállanak át, mint a MMT. 1194. § és a bírói gyakorlatunkat megtestesítő 81. és 463. E. H.-ok szerint, hanem maga a hitelező követelése. Ez egyezik a BGB. 462. § 2. bek. OR. 149. art. 1. bek.-ével. Ez szerintem gyakorlati következményeiben helyesebb, igazságosabb, a forgalom (a nép) felfogásának megfelelőbb, mint hazai gyakorlatunk, mely merő logikai konstrukció, fogalomkultusz. Viszont hazai jogunk a gyakorlatibb a MMT. 1191. § esetében, mellyel szemben a görög kódex a BOB. 425. mesterkélt szabályozásához csatlakozott. Ez utóbbi szerint az egyetemleges adóstárs szabadul, ha adóstársa vétkessége folytán a szolgáltatás lehetetlenné válik.16 Ha valamely egyedi dolog ára időközben felmegy, úgy Görögországban egy adóstárs, akin semmit sem lehet behajtani, nagyon jó szolgálatokat tehet vagyonos adóstársainak, ha jó pénzen kéz alatt eladja az egyedi ingót és ezzel a szolgáltatást „lehetetlenné teszi". A XIII. fejezet az ajándékozásról szól. A 498. art. szerint aján15 Amelyeket a fordítás, ismét csak a római jogból minden más jogba átvett és a franciák részéről is következetesen használt solidarité szó helyett „Obligation totale"-nak, totális kötelemnek nevez. 16 A pandektajog a MMT. 1191. álláspontjával egyezett, nem a BGB és a görög jogéval. — Windscheid, Lehrbuch des Pandektenrechts, § 295. 13. jegyzet. — Oertmann, a BGB-hez írt kommentárja II. kötet, 356. old. c.) alatt helyteleníti is a BGB szabályozását. Szerintem egyenesen paradox, hogy a BGB szerint a főadós vétkességéért a kezes fellel (767. § 1. bek. 2. mondata). Miért nem felelnek tehát az adóstársak egymásért? Hiszen egymáshoz való kapcsolatuk mégis csak szorosabb, mint a kezes és a főadós egymáshoz való viszonya. De a német jog szerint még az is felel egyetemleges adóstársa vétkéért, aki az eredeti adós mellett adóstársként igéri a fizetést (Schuldbeitritt). Tehát: ha az egyetemleges adósok kezdettől fogva azok, vétkességük liberálja a másikat és egymás vétkéért nem felelnek. Ha később váltak adóstársakká, vétkességük nem liberálja a másikat és felelnek egymás vétkéért. — Középen áll a német-görög és a magyar jog között a francia C. c. 1205. art., amely szerint az egyik adóstárs vétkessége esetén a többi adóstárs nem szabadul ugyan a kötelezettség alól, de nem is felel a vétkesség speciális következményéért, a kártérítésért, ellenben a többi is felelős marad a lehetetlenné vált szolgáltatás (a C' c. szerint „dolog") objektív értékéért. — Ezzel a kérdéssel kapcsolatos a nem egyetemleges, de tárgyánál fogva oszthatatlan szolgáltatás kérdése. Itt t. h a francia jog is a német és görög jog álláspontjával egyezik és egyik adós vétkessége esetén a többieket mentesíti a lehetetlenné vált szolgáltatás alól. Nézetem szerint még ebben az esetben is az anyagi igazságnak jobban megfelelő és gyakorlatibb a MMT. 1195. § szabályozása, mely szerint az egyetemlegesség szabályait kell alkalmazni még akkor is, ha a szolgáltatás kötelezettsége helyébe megtérítés, vagy kártérítés, tehát osztható szolgáltatás lép.