Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1941 / 6. szám - A gazdasági jogról
333 függ attól, vájjon kizárólag a tárgy azonossága tartja-e össze abroncsként részeit, vagy pedig egy sajátos jellem vonásait őrzi. Ma már általánosnak tekinthetjük a nézetet, hogy a gazdasági jog túlesett a kezdeti állapoton, amikor a ,,vegyesek" rovatát képviselte a jog körében. A gazdasági jog — Krause szavait29 használva — „immár nem összegöngyölítése technikai, átmeneti kényszerhelyzetből fakadó gazdaságszabályozó normáknak, hanem erkölcsi elvek hordozója és kifejezője". Ujabban persze az ismét jelentkező háborús gazdasági jog ontja az ideiglenes, az átmeneti jellegű rendelkezéseket, amelyeknek nagy része még a háborús idők végét sem éli meg, nemhogy tovább fennmaradna. De ebben a felburjánzó háborús gazdasági jogban is akadnak elemek, amelyek maradandóknak látszanak, amelyek életrevaló új jogi gondolatokat tartalmaznak s épen ezért a rendezett viszonyok gazdasági joga számára megmentendők. A háborús gazdasági jog ily elemei szintén beilleszkednek a gazdasági jogba, amelyet valóban határozott és erkölcsileg értékes elvek vezetnek. Ezek az elvek a gazdasági életben a közérdeknek és a közszemszempontoknak erőteljesebb érvényesítését hangsúlyozzák s közt az egyén fölébe helyezik. így a gazdasági jognak fő célja nem az, hogy a gazdasági élet alanyai között az érdekellentéteket méltányosan kiegyenlítse, hanem elsősorban arra törekszik, hogy a gazdasági életet öntudatosan és tervszerűen a nemzeti célok szolgálatába állítsa. Innen adódik az állam rangelsőbbsége a gazdasági tényezők felett. Mint Hedemann mondja30 ,,a nép szolgálatában az államé a rangelsőség a gazdasági viszonyok rendezése terén". A gazdasági életnek nemzeti érdekű irányítását ugyanis csak az állam képes megvalósítani. A nemzeti célok szolgálata, mint legis ratio, végigvonul a gazdasági jog minden részén s legfőbb oka annak, hogy a gazdasági jog elsősorban a közösségi létre vonatkozik s az egyéni lét csak másodsorban érdekli. Ennek következtében a gazdasági jog területén a magánjogi szabályoknak aránylag kisebb szerepük van s még azok is, amelyek szerephez jutnak, sajátosan színeződnek. A magánjogi módszerek — mint láttuk -— a gazdasági jog területén némiképen elütnek a magánjogban általánosan dívó, a magánjogi szabadságnak megfelelő módszerektől. Azt mondhatnánk, hogy egy kis közjogias észjárás érződik rajtuk. Vagy még inkább mondhatjuk, hogy ez már a kialakult szakjogi szellem hatása, amely kezdi összehangolni a gazdasági jog vonásait s ezek a vonások a gazdasági jog egységes jellemét domborítják ki. A gazdasági jog tehát benső egység, amin mit sem változtat az, hogy a benső egységet a kor kívülről váltotta ki az által, hogy a gazdasági erőtényezőket mozgósítja a nemzet javára. Perneczky Béla 29 Idézett helyen. 30 I. m. 26. old.
