Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1941 / 6. szám - A gazdasági jogról
324 tehermentesül. Elhanyagolhatja olyan részek tárgyalását, amelyek más disciphnákon belül már kellő helyet kaptak. Ennyiben tér vissza a gyüjtő-elmélet és értékesül az a gyakorlatias célokat követő gondolata, hogy ami már jól el van helyezve, azt ne bolygassuk, az új anyagnak kell foglalatot keríteni. Külön érdekes kérdés a munkajog elhatárolása a gazdasági joggal szemben. A munkajog a gazdasági jogról alkotott fogalmunk alapján kétségkívül az utóbbi körébe esik. Innen nem rekeszthető ki azon a címen, hogy a dinamikus gazdaságjogi irány nem érvényesülne kellőleg benne. Hiszen a munkajog pionírja volt a gazdasági jognak, s a jog modern szemlélete elsősorban a munkajog területén tükröződött. A módszereket is a munkajog próbálta ki a gazdasági jog számára. Csupán a történeti fejlődés és a célszerű specializálódás szüksége szól a munkajog önállósága mellett, s az utóbbi, nézetünk szerint, elég indokot szolgáltat arra, hogy az előbbit ne szakítsuk meg, vagyis, hogy a tényleges önállóságot fenntartsuk.12 A munkajog tehát kihasad a gazdasági jogból, mégpedig a szerint a definíció szerint, amelyet az előbbiről megállapítunk.13 Haemmerle Wirtschaftsrecht als Disziplin című tanulmányában14 a gazdasági jog tárgyának a kötött gazdaságot tekinti, vagyis a gazdasági életviszonyokat annyiban, amennyiben állami szervezés alá esnek. A gazdasági jog e szerint az államilag szervezett gazdaság joga. Az állami szervezés pedig tervszerű beavatkozás, amellyel az állam a gazdasági szabadságot közérdekből korlátozza. Összehasonlítva a definíciónak ezt a módját azzal az eljárással, amely a gazdasági életre vonatkozó szabályok körében a gazdasági jog sajátos területét a dinamikus, gazdaságjogi szemlélettől áthatott rendelkezésekre szorítja, megállapíthatjuk, hogy a gazdaságjogi szemlélet épen azokban a jogszabályokban tükröződik, amelyeknek tárgya az államilag szervezett gazdaság. Akár a szemléleti teóriát tesszük tehát magunkévá, akár a tárgyi elméletnek Haemmerle által kifejtett változatát fogadjuk el, végeredményben ugyanoda jutunk. Ugyanoda jutunk akkor is, ha Krause megállapításaira hallgatunk, amelyek szerint ,,a gazdasági jog az állami 12 Pic „Législation industrielle''-je (Traité élémentaire de legislation industrielle, Les lois ouvriéres, Paris, 1930. XVI + 1106 old.) a munkajogon („législation ouvriére") kívül felöleli a gazdasági tevékenység kifejtésére vonatkozó egyéb jogszabályokat is. Lotmar ,,Arbeitsvertrag"-ja magában foglalja nemcsak a szolgálati szerződést, hanem minden más szerződést, amelynek tárgya emberi munka vállalása ellenszolgáltatás fejében. (Der Arbeitsvertrag nach dem Privatrecht des deutschen Reiches. Leipzig,1902. Erster Band.) Mindez mutatja, hogy a határok mennyire elmosódottak. 13 Messze vezetne, ha a munkajog definíciójával is részletesebben akarnánk most foglalkozni. E helyett utalunk a máshol adott fogalomra : A munkajog azoknak a jogszabályoknak az összesége, amelyek joghatást végelemzésben a szolgálat tényállásához fűznek. L. szerző : i. m. 166. old.) 14 Z. f. die gesamte Staatswissenschaft, 1937. 97. kötet, 258. s a köv. old.
