Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - A Délvidéken hatályos váltótörvény

295 tása nélkül lehettek alperesek abban a feltevésben, hogy az alaptőke felemelésének törvényes előfeltételei megvannak, s igy a köteles gondosság elmulasztása nélkül vehettek részt az új részvények kibocsátásával kapcsolatos műveletben. (C. VII. 3757/1940.)— (83.) Átmeneti tételek azok, amelyek mint a jövő év terhére eső előleges kiadások a folyó év végén mint átmenő aktív vagyon, a jövő év javára eső előleges bevételek pedig mint átmenő passzív vagyon vétetnek fel az eredmény kimutatásba. Alaptalanul hozza fel tehát alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy az eredménykimutatásban a nyers haszonból előre levont gyár­tási nyersanyagok, üzemi mellékanyagok és gépbeszerzési költségek átmeneti tétel jellegűek. Ezeknek ugyanis csakis a jövő év terhére eső része lehet át­menő bevételi tétel, de semmi esetre sem az egész. És mert a nem a jövő év terhére eső ilyen kiadások az üzleteredményt veszteségessé tehetik, nem alapos az az érvelés sem, hogy ezek nem minősülhetnek veszteség jellegű és ezért az eredménykimutatás „tartozik" oldalán feltüntetendő kiadások­nak. (C. IV. 578/1941.) Szolgálati viszony. -— (84.) Nyugdíj vagy végkielégítés oly szolgálati jogviszony alapján illeti az alkalmazottat, amelyre azokat tételes jog­szabály vagy szerződés megállapította. Nyugdíjfizetési kötelezettséget magánalkalmazottaknál jogszabály nem állapít meg a munkaadó terhére. Végkielégítés kérdésében viszont az 1910 j1920. M. E. sz. rendelet 9. §-ának rendelkezései a felperesre nem alkalmazhatók, mert az alperes az alapszabályok 2. §-ában körülírt célja szerint nem nyerészkedésre, hanem a magyar képző­művészet és iparművészet erkölcsi és anyagi érdekeinek előmozdítása és elszegényedett, munkaképtelenné vált művészek s ezek családtagjainak segélyezésére alakult jótékony célú magánjogi egyesület és nem kereskedelmi vagy ipari munkaadó. (Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület.) Eszerint a felperes az alperessel szemben nyugdíjra, illetve végkielégítésre csak abban az esetben támaszthat jogos igényt, ha erre vonatkozóan az alperessel meg­állapodott, vagy az alperesnek a szolgálati szerződés kiegészítő részét tevő oly érvényes nyugdíj szabályzata van, mely részére nyugdíjat, illetve vég­kielégítést biztosít. (C. II. 5147/1940.) Kölcsön. — (85.) A felperes a felek között nem vitás összegeket nem 50%-os haszonrészesedés kikötésével, hanem azzal a feltétellel bocsátotta az alperes rendelkezésére, hogy a tőke használatáért az alperes belátása szerinti összegeket fizet a felperesnek, pénzét azonban csak addig használ­hatja, amíg a felperes meg lesz elégedve az alperes által adott juttatásokkal. A felperes a lejáratra nézve kitöltetlen kötelezőjegyek és váltó ellenében bocsátotta tőkéjét az alperes rendelkezésére, az alperes ügyletkötéseire elhatározó befolyást nem gyakorolt, könyvvezetését nem ellenőrizte, az üzleti összeköttetés 1 % évi tartama alatt a haszonrészesedés tekintetében felmondás nélkül megszüntette és ezzel kapcsolatban a tőke visszafizetése ellenében a birtokában volt kötelező jegyeket és váltót az alperesnek kiszol­gáltatta. A tények eredménye a megállapított tényállás. Ennek a tény­megállapításnak az okszerűségét a felperesnek az üzleti összeköttetés későbbi szakában tanúsított az a magatartása, hogy a sertéseknek az alperes részére történt meg- és átvételénél, feldolgozásánál és eladásánál jelen volt és ott ellenőrzést gyakorolt : azért nem érinti, mert a felperes-közreműkö­désének a célja nyilván az volt, hogy minél kedvezőbb üzleti eredmény

Next

/
Oldalképek
Tartalom