Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - A Délvidéken hatályos váltótörvény

296 elérését tegye lehetővé, ennek a célnak a megvalósulása pedig nemcsak az alperesnek, hanem a felperesnek is érdekében állott, mivel a feleknek erészben egybehangzó előadása szerint a felperes igénye az üzleti nyereség mérvéhez igazodott. De nem érinti azért sem, mert a fellebbezési bíróság ítéleti ténymegállapítása szerint a társas viszonyban nem álló húsiparosok között is általános szokás az, hogy az üzletük vitelével járó egyes teendőkben egymást kisegítik és helyettesítik. E tényállás alapján helyes az a jogi álláspont, hogy a felek egymással nem társasági jogviszonyban állottak, hanem közöttük kölcsönügylet keletkezett. A kölcsönösszeg nem vitás visszafizetésével és a tőke használatáért az alperes belátásától függően kötelezett összeg megfizetésével pedig a felperes a kölcsönügyletből eredő igényére nézve kielégítést nyert. Ez okból a fellebbezési bíróság a felperest az 50%-os haszonrészesedés igényével az anyagi jognak megfelelően utasította el. (C. IV. 5388/1940.) Kamat. — (86.) A kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének a kamatokra vonatkozó rendelkezését hivatalból akként módosította, hogy az alperesek a tőke után az Országos Hitelügyi Tanács által megállapított s megállapítandó mindenkori kamatokat tartoznak fizetni, mert a 7700/1940. M. E. sz. rendelet értelmében 1940. november hó 1-től kezdve az Országos Hitelügyi Tanács a bírói úton érvényesíthető kamat legmagasabb mértékét 6.5%-ra csökkentette, s ez a mérték a követelés behajtásáig ismét változhat. (C. VII. 5046/1940.) Vétel. — (87,) Az eladott dolognak kikötött tulajdonsága az is, amelynek az eladott dologban való meglétéről az eladó a vevőt biztosította, nem szükséges azonban az, hogy az eladó éppen a szerződéskötéskor jelentse ki, hogy a dolog a kérdéses tulajdonsággal bir, elég, ha a tárgyalások folyamán tett a dolognak kérdéses tulajdonságára nézve olyan komoly kijelentést, amelyről tudnia kellett, hogy a vevő arra épít és a vételt arra tekintettel köti meg. Az alperes által bejelentett tanúk a kir. közjegyző által hitelesített nyilatkozatuk szerint tudnak részint a felperesnek már a tárgyalások folyamán az alperes előtt tett olyan nyilatkozatáról, hogy az eladandó gyógyszertár évi forgalma több 20.000 pengőnél, részint pedig arról, hogy a felperes közölte a tanúkkal azt, hogy ő a gyógyszertárnak évi forgalmát az alperessel évi 20.000 pengőnél nagyobb összegben közölte. Ez a bizonyítási indítvány tehát olyan tényállításra vonatkozik, amely döntő jelentőségűnek mutatkozik. (C. IV. 436/1941.) Vasúti fuvarozás. — (88.) Az 1938. évi XXVII. t.-c-ben becikkelyezett római nemzetközi áruforgalmi egyezmény (a továbbiakban A. N. E.) 16. cikk 3. §-ának 2. mondata szerint abban az esetben, ha az áru — mint adott esetben történt — a 30. cikk 1. §-ában megállapított határidő lejártáig nem érkezett meg, az átvevőnek a határidő lejárta után joga van arra, hogy a vasúttal szemben a fuvarozási szerződésből eredő jogokat a saját nevében érvényesítse, — feltéve, hogy előzetesen teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket a szerződés reá ró. Az A. N. E. idézett rendelkezésének helyes értelmét különösen, hogy mit kell érteni az átvevő által a fuvarozási szerződésből eredő kötelezettségek előzetesen való teljesítése alatt, az id. cikk 3. § első mondatának az 1. §-sal való egybevetése adja meg. Ennek az egybevetésnek az eredménye az, hogy az átvevő a jogainak érvényesítése érdekében a fuvarozási