Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - A Délvidéken hatályos váltótörvény

294 Abban az esetben ugyanis, ha a tárgyi jog valamely tényleges helyzetet jogi védelemben részesít, a védelemben részesülő tényleges helyzet alanyi joggá válik, amely további jogok keletkezésének forrása lehet. Az árunévre tehát, amelyre valaki kvalifikált használatot szerzett, harmadik személy részére használati engedély adható. ilyenképen adott engedélynek lényege nem minősített használattal szerzett alanyi jog védelmének az átengedése, mert hiszen ez a védelem, mint a védett jogalany ténykedéséből eredő tényleges helyzet átruházása tárgya nem lehet, hanem az, hogy a jogosult az őt mindenki mással szemben megillető védelmen alapuló jogot az engedélyt nyerő személlyel szemben az engedélynek megfelelően nem érvényesítheti. Az alperes eme joga csak a felperes engedélye alapján keletkezhetett. Már pedig az engedélyezett jogból az engedély alapjául szolgáló joggal szemben is érvényesíthető jog a visszavonásig egyáltalán nem, a visszavonás után pedig csak tűrés alapján keletkezhetik. Ez az eset azonban fenn nem forog. Amikor tehát a felperes az engedélyt visszavonta, megszűnt az alperesi árunév-használat jogossága, következőleg a használat abbanhagyását a felperes arra való tekintet nélkül jogosan követelhette, hogy a visszavonás idején az árunévre védjegyjoga fennállott-e vagy sem. (C. IV. 291/1941.) — (80.) Az első bíróság jogi döntését, mely szerint a szemben álló két védjegy között nincs oly hasonlóság, hogy a közönséges vevő a közöttük lévő különbséget csak különös figyelem mellett vehetné észre s ennek folytán a szemben álló védjegyekkel ellátott árukat összetéveszthetné, a m. kir. Kúria indokainál fogva és azért is magáévá tette, mert a felperes védjegyén a kalásznak, az alperes védjegyén pedig a kalásznak a felperes védjegyén hiányzó nőalakkal kapcsolatos elhelyezése és elrendezése szembetűnően más. (C. II. 4902/1940.) Verseny. — (81.) Az 1895 : XXXVII. t.-c. szerint a találmánynak szabadalmaztatásra való bejelentése, bár a bejelentőnek ideiglenes oltalmat ad, nem egyértelmű a szabadalommal s hogy a bejelentő a szabadalmat csak a szabadalmi okirat kiadásával szerzi meg. Az alperes a hirdetés idején már bejelentett találmányára a szabadalmi okiratot csak a hirdetést követően hónapok múlva kapta meg, tehát — kétségtelenül a kelendőség fokozására alkalmas — valótlan és megtévesztő adatot híresztelt, amidőn az általa előállított és forgalomba hozott fodrászati cikket szabadalmazottként hirdette. A szabadalomnak a per folyamán történt megszerzése folytán a felperesnek a Tvt. 2. §-ába ütköző ennek a cselekménynek abbanhagyására vonatkozó igénye a jogerős ítéleti döntés szerint megszűnt és így a cselekmény magánjogi következményeként egyedül a felperes kártérítési követelése a megbírálás tárgya. (C. IV. 636/1941.) Részvénytársaság. — (82.) Az alperesek felelőssége a III. alaptőke emeléssel kapcsolatban történt részvény kibocsátásért a K. T. 162. §-a alapján csak mint kártérítési felelősség áll fenn, tehát erre is áll a kártérítési kötelezettség elbírálásánál irányadó az az általános magánjogi szabály, hogy annak alapja a vétkes magatartás. Ezt a vétkességet azonban e szerint az ítélet szerint a nevezett alperesek terhére nem lehet megállapítani, mert az irányadó tényállás értelmében ők a részvénytársaság ügyvitelében közvetlen részt nem vettek, s mert a III. alaptőke emelés előtt a Pénzintézeti Központ vizsgálatot tartott és ennek alapján adta meg az engedélyt az alaptőke felemeléshez, már pedig az engedély megadása mellett joggal és a kellő gondosság elmulasz-